A masodik szallasunkon eszleltuk, hogy egy oranyi idoeltolodas van Omahahoz kepest. Ami azt jelenti, hogy otthonhoz kepest mar 8 ora volt a kulonbseg! Nagyon megorultunk ennek, mert masnap reggel a mi 7 orai kelesunk ott 6 oranak szamitott, tehat ennyivel korabban kezdhettuk a napot. Ismetelten a szokasos reggelit ettuk (edesseg minden mennyisegben). Indulas elott a szomszedos szupermarketben (ABC) vettunk napkozbenre nehany peksutit. Utunk a Spearfish Canyonon keresztul vezetett, ami egy fantasztikus erdei ut, csodas vizesesekkel, osszessegeben az Alpokra emlekezteto hegyvonulatokkal. Mielott beertunk Deadwoodba, az uttol balra eszrevettunk egy aranybanyat (nem boszorkat, hanem egy korabban mukodo aranylelo helyet! ekezetek nelkul nehezkes...) - rogton le is parkoltunk. A banya evtizedek ota nem mukodik, de egy idegenvezetovel vegig lehet benne setalni. A csapatban, amihez csatlakoztunk, rajtunk kivul negyen voltak  (kiscsoportos foglalkozas). Amikor a banya legmelyebb bugyraiban jartunk, az idegenvezeto lany megkerdezte, kivancsiak vagyunk-e arra, annak idejen milyen fenyviszonyok mellett dolgoztak a banyaszok. Termeszetesen boszen bologattunk, mire meggyujtott egy gyertyat, aztan lekapcsolta a lampakat. Megdobbento, hogy ilyen koromsotetben hogyan talaltak meg egyaltalan az orruk hegyet, nemhogy az aranyat... A banyalatogatas utan lehetoseg volt az aranymosas kiprobalasara. Persze mi rogton belevetettuk magunkat a mesterseg kitanulasaba. Kaptunk egy nagy marek kozetet, ami a banyabol szarmazott, es egy muanyag talkat. Odaalltunk egy valyu melle, amiben viz volt, es megkezdodott az "aranylaz". En boszen mostam az aranyat, Tusi videozta a muveletet. A vegere 3-4 gombostufejnyi aranydarabkat sikerult belevarazsolnunk egy kis uvegcsebe, amit ezen celra kaptunk. Boldog voltam, visszajott a belepo aranak egy resze... (igen kis resze)! :)

Ezutan Deadwood varosaba ertunk (gondosan elrejtettem a kocsiban az uvegcset!), majd leparkoltunk a turista kozpont elott. Belepve egy komoly torteneti osszefoglalot lathattunk a hirhedt "bunos varosrol". Lehet, hogy nehanyan emlekeztek, 2004-ben az HBO-n jatszottak egy sorozatot Deadwood varosarol. A mediaban az 1870-es evekben jelent meg a varoska neve. Az aranylaz kitoresevel szamos kalandor, penzehes bunozo es prostitualt jelent meg a varosban. Megszaporodtak a gyilkossagok, gyakorlatilag barki egyik pillanatrol a masikra kulonosebb ok nelkul halal fia lehetett. Egy ismert kalandor volt Wild Bill Hickok (az akkori idok "celebje" lehetne, szinesz, muvesz, gyilkos egy szemelyben), aki allitolag ket pisztollyal egyszerre, a csipoje mellol tudott tuzelni ugy, hogy soha nem tevesztett celt. Sokan haltak meg a "tehetsege" altal. A legenda szerint Wild Bill kisse paranoias volt (nem ok nelkul!), es nyilvanos helyen mindig ugy ult, hogy senki ne kerulhessen a hata moge. Egy alkalommal - 1874. augusztus 2-an - feladta ezen elvet, es ez lett a veszte. Aznap bement pokerezni a 10. szalonba. A pokerasztalnal mar csak a bejaratnak hattal volt egy hely, es hiaba kerte a jatekostarsait, hogy csereljenek helyet, szeretne az ajtoval szembe ulni, senki nem volt ra hajlando. Vegul leult az ures szekre. Egy felboszult ferfi, McCall azzal a tudattal tort be az ajton, hogy Wild Bill elotte nem sokkal megolte az occset. A tajtekzo ember Wild Billhez lepett, es hatulrol fejbe lotte. Igy ert veget Hickok rovid palyafutasa Deadwoodban (29 eves volt), azonban meg ma is - tobb mint 100 evvel kesobb - ot tartjak a varoska egyik legmeghatarozobb figurajanak. Az egesz sztoriban az a legironikusabb, hogy McCall occse elt es virult, amikor a baty megolte a kalandort. A masik ismert alak Calamity Jane. A lany koran megarvult es az akkori vadnyugaton fiatal kora ellenere nem talalt mas megelhetest, mint a prostituciot. Amikor Deadwood varosaba hozta a sors, "szakmaja" szempontjabol a legjobb helyen talalta magat. 20 eves koraban aztan mesterseget valtott, o is profi gyilkossa valt, ferfiruhat oltott, es meg zordabb eletet kezdett elni - kartyazott, ivott. 47 evesen majcirrhosisban hunyt el. A legenda szerint szerelmi szal fuzte Wild Bill Hickokhoz, a valosagban azonban jo, ha futolag ismertek egymast. Szamos konyv az o tortenetuket dolgozza fel, es ezen keresztul mutatja be az akkori vadnyugatot. Manapsag a varoska foutcajan kaszinok, pubok es ettermek mukodnek. Annak ellenere, hogy delelott 11-kor jartunk ott, a kaszinok nagy reszeben jelentos forgalmat bonyolitottak. A jatekos kedvu emberek nagy resze kozepkoru vagy nyugdijas volt. Mi nem kockaztattunk meg egy 5 dollarost sem (ismertek !?), megbeszeltuk, majd ha Las Vegasban jarunk, ott felrakjuk roulettasztalon a feketere. :)

Ezt kovetoen ugy dontottunk, szeretnenk latni valami "indianosat". A GPS szerint Rapid City varosaban - Deadwoodtol kb. 30 merfoldre - van egy Sioux Park. Gondoltuk, ez nekunk valo hely! Nekivagtunk az utnak, majd Rapid City-be erve elnavigaltattuk magunkat a parkhoz. No, hat ennel nagyobb pofara esest! A park egy hagyomanyos ertelemben vett park volt, benne egy darab indian sator arvalkodott. Ezert kerultunk egy nagyot feleslegesen...Uj tervunk szuletett, hatha van a varosban indian muzeum. Ismet GPS, utvonal megvan, indulas! Odaertunk a muzeumhoz, ahol lehet, hogy volt 1-2 indianokkal kapcsolatos dolog, de a nagy resze valamilyen varostorteneti kiallitas volt. Erre inkabb nem neveztunk be, hanem tovabbindultunk a Mount Rushmore National Memorialhoz. Mondtam Tusinek, "egy eletre leszamoltam a sziukkal!" :)

Szerpentinen kanyarogtunk a Mount Rushmore-ig, mikozben aggodva kemleltuk az eget. Elegge kodos volt az ido, attol feltunk, fogunk-e egyaltalan valamit latni a monumentalis szoborcsoportbol?! Szerencsere az egiek (ismet) velunk voltak, es miutan a 10 dollaros eves belepot a kapunal befizettuk, majd leparkoltunk a parkolohazban, elkezdett felszallni a kod. A Mount Rushmore National Memorial tortenete magaval ragado: 1923-ban South Dakota akkori allami felugyeloje a a fejebe vette, hogy kellene valami maradandot alkotni az allamban, ami idevonzza majd az embereket. Azt is kiotlotte, hogy egy hatalmas szoborcsoportot kellene sziklaba vesni. O eloszor sziu indianok, vagy Lewis es Clark (a ket termeszettudos, akik felterkepeztek Jefferson elnoksege idejen az orszagot - a florat, a faunat, a Sziklas-hegyseget) megorokiteset fontolgatta. Az akkori szenator, Peter Norbeck elutazott az amerikai elnokhoz, Coolidge-hoz a Feher Hazba, es eloadta a tervuket. Az elnok azt igerte, hogy ellatogat a Black Hillsbe es majd akkor dont a dologrol. Igy is tortent. Az elnoknek annyira megtetszett a kornyek, hogy a tervezett harom hetes latogatasa harom honaposra nyult, engedelyezte es tamogatta a National Memorial megalkotasat. A kiszemelt muvesz, Gutzon Borglum abban az idoben Eszak-Amerika egyik legismertebb es legfoglalkoztatottabb szobrasza volt. A megbizast csak egy evvel kesobb tudta vallalni. Elutazott a Black Hillsbe, es muvesz szemmel felmerte a terepet. A Mount Rushmore-ra esett a valasztasa. Mire az allami tamogatas is megerkezett, Borglum szamos kiserletet vegzett el a hegy kozeteivel. Mivel ez a hegy granitbol van, alkalmasnak bizonyult a tervhez. Borglum azt javasolta, hogy inkabb negy elnok kepmasat orokitsek meg az alkotasban. Az elnokok kozul egyertelmu valasztas Washington volt, hiszen o volt az USA elso elnoke (o balrol a legszelso). Abraham Lincoln mint a "nagy felszabadito" volt ismert, az o elnoksege alatt zajlott az amerikai polgarhaboru (o jobbrol a legszelso). Thomas Jefferson is idotallot alkotott a Fuggetlensegi Nyilatkozat megirasaval, ezzel melto helyet vivott ki maganak (o balrol a masodik, aki kisse az egre tekint - filozofuskent is ismert volt). A negyedik hely meg "kiado" volt, es nagy vihart kavart, ki is kapja meg. Borglum korabban nagy baratsagban volt Theodore Roosevelt-tel, aki az USA 26. elnoke volt, a szobrasz ot szerette volna a negyedik helyen tudni (akkor Roosevelt mar nyolc eve halott volt), azonban a kozvelemeny nem tartotta Rooseveltet olyan nagynak, hogy a masik harom melle kerulhessen. Azzal az ervvel sikerult meggyozni a ketkedoket, hogy Roosevelt idejeben kezdett Amerika a vilagban jelentos szerepet betolteni - az elnok ennek megfeleloen politizalt - es o epittette meg a Panama-csatornat, felismerve annak jelentoseget. Ezzel Borglum negy alakja megvolt. Megformazta gipszbol a szobrok mintajat, ez alapjan keszult el 1927 es 1941 kozott 400 ember faradsagos munkajaval a 12x-es eredeti. A szikla 90 %-at dinamittal robbantottak ki. Az emberek az ido elorehaladtaval olyan precizen megtanultak a dinamit hasznalatat, hogy a vegleges felszintol nehany cm-es tavolsagig tudtak kirobbantani a kozetet! Az alkotas befejezeset maga Borglum nem erte meg, a munkat szinten muvesz fia iranyitasaval komplettaltak. Azota ez a szoborcsoport Amerika egyik jelkepe es South Dakota legnagyobb latvanyossaga, igy hirdetik magukat : "Great Faces. Great Places." (nagyszeru arcok, nagyszeru helyek).

 Miutan  a nagy teraszrol megcsodaltuk a monumentalis szoborcsoportot (minden szobor feje 20 meter hosszu!), setaltunk egyet a Presidental Trail-en. Ez a teraszrol vezet egy kiepitett osvenyen a hegy labaig - ahonnan a legkozelebbrol szemlelhetoek meg az elnokok kepmasai - majd onnan egy korivben vissza a teraszig. Nagyon jo dolog, hogy az osvenynek egy jo resze ugy van kiepitve, hogy kerekesszekkel is jarhato. A vegen van egy muzeum, itt all a kismeretu gipszszobor, amirol az eredetit mintaztak, es szamos foto a munkalatokrol. A szoborcsoporthoz vezeto uton ket oldalon vegig oszlopok allnak, minden oszlopon negy oldalrol egy-egy amerikai allam zaszloja. A park teruleten termeszetesen van szuvenir shop, hompolygott benne a tomeg!

A Mount Rushmore-tol tovabbautoztunk a kovetkezo latvanyossagig. A Crazy Horse a vilag legnagyobb faragvanya, a munkalatok jelenleg is folynak. Az otlet nem eredeti, itt is sziklafaragasrol van szo (illetve eloszor inkabb robbantgatas), 1948-ban kezdte el Korczak Ziolkowski, a lengyel szarmazasu, bostoni szuletesu szobrasz. A tortenet itt azonban meroben mas. A sziu indianok (lakotak) fonoke, Henry Allo Medve (komolyan ez a neve!) felkereste Ziolkowskit - aki egyebkent a Mount Rushmore alkotasanal is segedkezett -, hogy allitson valamilyen maradando emleket a sziu indianoknak, "mutassa meg a feher embernek, hogy az indianoknak is vannak hoseik". A valasztas Crazy Horse-ra esett, aki az 1876-os Little Bighorn-i csata (a feherek megtamadtak az indianokat, az aranylaz kitoresekor a Black Hills megszerzeseert) egyik nagy harcosa, es tuleloje volt. Ziolkowski sajat penzebol vagott bele a vallalkozasba egyes egyedul - nem volt allami tamogatas, nem voltak segedek! Az alkotas megszallottja lett, es halalaig, 1982-ig folyamatosan ezen dolgozott, 40 eves koratol elete hatralevo reszet ennek szentelte. Tekintettel arra, hogy egyedul munkalkodott, rendkivul lassan haladt. Eloszor megformazta Crazy Horse lovasszobrat, es ugy tervezte, hogy a sziklaba vajt szobor ennek a 34x-ese lesz. Vallalkozasaban felesege es 10 gyermeke tamogatta. A muvesz halala utan a munkat 7 gyermek folytatta es folytatja a mai napig, tovabbra sincs allami tamogatasuk, a belepokbol es a suvenir shopban befolyt osszegbol csinaljak az alkotast, azonban az eszkoztaruk az evek folyaman jelentos fejlodesen ment keresztul! Jelenleg a szobornak az arca van keszen (csak az 30 meter magas!) es a tervek szerint a foton lathato egesz alakos lovasszobor fog egyszer elkeszulni (a fotot egy merfoldrol csinaltuk!). A szobor mellett egy egyetem es egy egeszsegugyi kozpont letesiteset tervezi a csalad, ahol majd a mostansag nehez sorban elo oslakosok kaphatnak lehetoseget a tanulasra.

Hiaba is szamoltam le nehany oraval korabban a sziukkal, most vegre volt alkalmunk egy teljes indian-kiallitast vegignezni! Csodas dolgokat alkottak, sok muvesz es rengeteg nagy harcos volt koztuk. Manapsag is elnek meg itt a Sziklas-hegysegben, rezervatumokban (errol mar irtam par sort).

Lassacskan ismet esteledni kezdett, ezert elindultunk aznapi szallasunk fele. Utbaejtettuk meg a tobbiek altal javasolt Needles (tuk) megtekinteset. Ezek rendkivul hegyes, gyakorlatilag tu formaju csucsok, sziklak, amikhez szerpentin vezet. Fantasztikus kep tarult elenk, amit a megint leereszkedo kod meg sejtelmesebbe tett. Elkezdett szurkulni is. A Hot Springsbe vezeto uton tobbszor szaladtak at elottunk ozek, es egyszer a felhomalybol egy hatalmas buffalo es a borjuja is feltunt es atkocogott az uton. Izgalmas volt! Szerencsesen megerkeztunk a szallasra, es mielott kidoltunk volna telve az aznapi elmenyekkel, meg farkasehsegunket csillapitando, vacsoraztunk egyet az egyetlen olyan etteremben, ami meg este tizkor is nyitva volt a varosban. Ez legnagyobb sajnalatunkra egy Pizza Hut volt. Node, hiszen ez Amerika! :)))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.