2010.02.14. 22:53
New York - masodszor 2. resz
Hetfo reggel a Wall street-en kezdtem. Itt van a tozsde epulete. Setaltam egyet a bankok sora kozott, majd kimentem a kikotobe. Csodalatos napsutes es szikrazo kek eg volt, a hideg ellenere nem faztam egy cseppet sem. Ismet jo erzes toltott el a mar ismeros helyek lattan. Ezutan hatat forditva a partnak, elindultam a World Trade Center hajdani helyenek iranyaba. Amiota New Yorkban jartunk, olvastam egy konyvet a 2001. szeptember 11-i terrortamadasrol es az azt koveto idoszakrol. A konyv foszereploje egy, a terrortamadas utani mentesben elhunyt tuzolto felesege volt, aki az esemenyek utan onketeskent dolgozott a St. Paul kapolnaban, ami az ikertornyok szomszedsagaban allt.
Elhataroztam – mivel a konyv igen nagy hatassal volt ram -, hogy ez alkalommal megkeresem ezt a kapolnat. Nem tudom, hogy az egiek vezereltek-e rogton abba az utcaba (a terkepen nem jeloltek), de gyakorlatilag 10 percnyi seta utan egyszer csak ott alltam a kapolna elott. Az epulet bejaratanal egy teljes leiras olvashato fotokkal illusztralva az akkori esemenyekrol es az azt koveto idoszakrol. Kiderult, hogy a kapolna a hatalmas robbanas es az ikertornyok osszeomlasa ellenere teljesen epsegben megmaradt. Ekkor hataroztak el – ezt mintegy egi jelnek tekintve -, hogy az lesz a mentesben resztvevo onkentesek “fohadiszallasa”. Az epulet belsejeben a tamadast kovetoen honapokig dolgoztak es aludtak az onkentesek, hogy meg azzal se vesztegessenek idot, hogy estenkent hazamennek a csaladjukhoz. Az elso hetekben a tuzoltok es az egeszsegugyi szemelyzet pihentek itt az egesz napi keserves munka utan matracokon. Azt kovetoen mar egyre tobben vallaltak lelki segitsegnyujtast, tamogatast azoknak, akik felkerestek a kapolnat – fokent a tamadasban aldozatul esettek hozzatartozoi. A fenykepek illusztracioi szerint fantasztikus osszefogasban dolgoztak itt az emberek. Lenyugozo volt, amit lattam, annak ellenere, hogy az egesznek egy borzaszto esemeny az apropoja…! Volt egy emelveny, amin az eltuntek es elhunytak fotoi sorakoztak, osszeszorult a latvanyra a szivem.
A kapolna masik bejarata a WTC tere fele nez, elotte egy kis sirkert van. A kertben evekkel a tamadas utan felallitottak egy harangot, amit minden evben az evfordulokor megszolaltatnak. Vegigsetaltam a kerten, majd le az epitkezeshez, ami a korbezart teruleten folyik. Most mar az alap keszen van – ahogy korabban irtam, egyetlen epuletet emelnek ide a korabbi ketto helyere -, szoval lathatoan haladnak a munkalatokkal.
Hamarosan megint metrora ultem – hiaba, nagyon kihasznaltam a heti berletemet! J -, es elmentem a Penn Station-ig, ami a 34th utcaban van a 7th Avenue-n. Itt bementem a Macy’s-be, ami Amerika legnagyobb ruhazati aruhaza. Az orszagban csak a nagyobb varosokban mukodik. A new york-i azt hiszem 4 emeletnyi, de egy akkora epuletben van, ami a 7th Avenue-tol atnyulik a 6th-ig, szoval oriasi. Ahogy bementem, rogton el is tevedtem… Vannak benne a ruhazati termekeken kivul ettermek, parfumeriak, es mi szem-szajnak ingere!
Amikor kiszabadultam az aruhazbol, nyugatnak indultam, gondoltam, kisetalok a Hudson folyo feloli oldalra. Itt az egyik kikotoben van egy air-space (legi- es ur) muzeum. Hetfo leven be volt zarva, de kivulrol lefotoztam a hatalmas hadihajot a rajta allo repulogepek sokasagaval.
Ahogy visszafele indultam, egy 10 kutyat setaltato kutyaszitterre lettem figyelmes. Rogton a nyomaba szegodtem es az egyik gyalogatkelonel sikerult is utolernem a nepes sereget. Elgondolkodtam azon, hogy egy dolog miatt nem lennek szivesen kutyaszitter: nem telik el 5 perc a setaltatas soran ugy, hogy legalabb egy kutya ne tojna egyet, amit tudvalevoleg itt Amerikaban a gazdanak szigoruan ossze kell szednie, kulonben buntetest kap… J
Amikor visszaertem a 7th Avenue-hoz, eszaknak a Central Park fele vettem az iranyt. Megneztem a Jackie Kennedy viztarozot es setalgattam a kocogok kozott. Annak ellenere, hogy a nap kezdett mar lemenni, nem faztam. A parkban egyebkent elegge komoly a kozbiztonsag, nem telik el ugy 10 perc, hogy ne cirkalna arra egy rendorauto. Nemregen azt hallottam, hogy New Yorkban a lakossagra (tobb mint 8 millio fo) kivetitett bunugyek szama alacsonyabb, mint pl. Omahaban. Rengeteg rendort latni az utcakon…
A Central Parkbol a 83rd utca magassagaban nyugatnak indultam.
Verkaval a Lalo Café-ba beszeltunk meg randevut, ami a Broadway kozeleben talalhato. Amikor odaertem, o meg nem volt ott, de a felszolgalo kedvesen egy asztalhoz invitalt es annak ellenere, hogy legalabb meg 20 percet varnom kellett egyedul, nem nogatott, hogy rendeljek mar. Jo erzes volt. A kavezo nagyon europai jellegu, ez volt az elso hely Amerikaban, ahol nem papirpoharban adtak a kavet – pedig mar ittam nagyon sokfele -, hanem rendes cseszeben. Amikor Verka megerkezett, rendeltunk, o teat, en tejeskavet es kiprobaltam az altala javasolt fahejas-mezes rantottat (nem olajon sutve, hanem gozolve) piros gyumolcsokkel es zoldsalataval. Bizarrul hangzik, de finom volt, azt hiszem, otthon is fogok csinalni.
A kavezas utan eloszor kerestunk egy postat, mert Verka levelet akart feladni, aztan az 5th Avenue-ra metroztunk vissza, ahol a Grand Centralba tertunk be. Itt elegans uzletek vannak penzes embereknek, de van egy szuper – szinten europai stilusu – piac. A piacon inycsiklandozo illatok szalltak es szemet gyonyorkodteto latvany fogadott minket. Nagyon izlesesen volt minden kipakolva. Ettunk parolt spargat – tudom, ez nem kaja! J -, aztan hazaindultunk. Otthon azert bevacsoraztunk am kosher kajakbol: humuszt, zoldsegeket, magos zsemlet, csupa egeszseges dolgot!
Kedd reggel szerettem volna elutazni egy napra Philadelphiaba – ha mar Washington nem jott ossze. Verkanak van ott egy ismerose, akit meg elozo este felhivott. A srac szivesen korbekalauzolt volna a varosban. China Bus-szal terveztem menni, de reggel a biztonsag kedveert megneztem az interneten a varhato idojarast. Kora delutantol Philadelphiaba es keso delutantol New Yorkba is komolyabb havazast josoltak, igy nem mertem megkockaztatni az utat, mert ha nem tudtam volna visszajutni New Yorkba, a szerdai, Omahaba tarto gepemet is lekestem volna… ugyhogy lebeszeltem magam vegul rola. Ehelyett ugy dontottem, hogy megnezem eloben az Atlanti-oceannak ezt az oldalat is – evekkel ezelott jartunk Bordeaux-ban, Franciaorszagban egy baratunk eskuvojen Tusivel, akkor lattuk a masik partjat. J
Kineztem, melyik metrovonal visz Coney Islandre. A sziget Brooklynhoz tartozik, a vidamparkjarol hires. Az erre tarto metro egy ideig a fold alatt kozlekedik klasszikus modon, aztan Manhattanbol kierve, egy hidon halad at es onnantol kezdve vegig a fold felett utazik az ember. Szoval jot lehet nezelodni utazas kozben.
A metro vegallomasatol kb. 3-400 meterre mar latszik az ocean. Izgatottan szalltam le a szerelvenyrol es rogton a part fele indultam. Nem volt valami baratsagos kornyek alapvetoen, eleg sok rossz arc jarkalt celtalanul az allomas kornyeken, de szerintem ez minden ilyen letesitmenynel igy van. Szoval, kisetaltam a vizhez es elveztem a csodas latvanyt. Rajtam kivul talan 5 ember jarkalt a homokos parton. Egy japan parost megkertem, fotozzanak mar le, mert szinte egyetlen kepen sem vagyok rajta – leven, hogy egyedul jartam jobbara a varost napkozben -, es igy legalabb elhiszi mindenki, hogy tenyleg ott voltam. J
A partrol visszafele tekintve lathato a vidampark, ami igy telen, bezarva, nagy maganyaban elegge lehangolo latvany volt. Nyaron biztosan szivderitobb…! Es azt mondjak, hogy nagyon szuper.
Nem messze tolem a partra lesetalt egy ferfi, es amint a sziklakhoz ert, elkezdett kibujni a ruhaibol. Aztan egy szal trikoban es alsonadragban besetalt a vizbe, mikozben en nagy kabatban, kesztyuben es sapkaban sokkolodtam a latvanytol! Azert vannak itt fura emberek…! Kesobb kiderult, hogy nem uszni keszul, csak lemosakodott – gondolom hajlektalan volt -, aztan gyorsan visszakapkodta magara a ruhait.
A metrora visszaulve ismet Manhattan fele tartottam. Az ut kb. egy oras volt, addig boszen olvastam, idonkent megszemlelve a korulottem uloket. Hihetetlenek ezek a feketek, fulhallgatoval a fulukon teli torokbol, ulve “tancolva” enekelnek utazas kozben tok termeszetes modon! Hiaba, a verukben van a dolog… Nagyon elveztem a “musort”! J
A Central Parkba a delutani napsutesben a deli oldalrol setaltam be. Bolyongtam kb. masfel oran at, jokat mosolyogtam a gazdajukat setaltato kutyakon, aztan szurkuletkor kifele indultam, hogy ismet talalkozzak Verkaval az 5th Avenue-n. Elmetroztunk West Village-be, ami a SoHo-tol nyugatra fekszik, es egy nagyon europai resze a varosnak. Amint kiszalltunk a metrobol, olyan erzesunk volt, mintha Hollandia vagy Franciaorszag egy varosanak utcait ronank. Egy kavezot kerestunk konkretan a Jane streeten, amit Verkanak ajanlottak. Egy fiatal srac az iPhone-jan levo terkep alapjan nagyon baratsagosan utba igazitott minket, sot amikor rajott, hogy rosszul mutatta, merre van eszak – erre mi is rajottunk, amikor elvaltunk tole J -, meg utanunk is szaladt, hogy helyesbitsen. Hat, nemhiaba, naplemente utan mar nehez tajekozodni, es itt az a szokas, hogy az egtajak alapjan mondjak el, merre kell menni. Nekunk nagyon furcsa…!
Mindenesetre megerte a kitarto seta, mert nagyon szuper helyre bukkantunk. Olyan erzesunk volt, mintha egy lakasba leptunk volna, otthonos berendezessel, volt kanape, konyvespolc rengeteg konyvvel, az asztalok mellett kulonbozo stilusu szekek, kislampak. Verka zold teas latte-t, en pedig sutotokos tejeskavet ittam. Finom volt! Itt is rendes bogreben kaptuk az innivalonkat es nem “dobtak ki” minket rogton a fogyasztas utan, ami nagyon tetszett.
Ja, este, ameddig haza nem ertunk, nyoma sem volt a havazasnak… Ennyit a meteorologiarol…
Masnap reggel 8 orakor – meg boven aludtunk – csengett a mobilom, es egy automata tajekoztatott arrol, hogy a delutani jaratomat az idojarasra tekintettel toroltek, es az uj idopont csutortok reggel 10.10, es nem kozvetlen jarattal jutok haza, hanem atszallassal Minneapolisban. Kicsit el voltam kenodve, mert szerettem volna mar Tusihez visszautazni, hiszen hamarosan indulok haza, de amikor felneztem a tetoablakra, majd kesobb a konyhaban kineztem az ablakon, csak tamogatni tudtam a legitarsasag donteset. A szel majdnem kicsavarta a fakat es a ho szinte osszefuggo fuggonykent vizszintesen zuhogott. Megbaratkoztam a tovabbi egy nap gondolataval, aztan amikor delutan kisse csillapodott a hoeses, beindultam Manhattanbe. A Times Square-nel bementem a jatekboltba es az M&M’s oriasi aruhazaba (a Las Vegas-iban voltunk, Orlandoban van a harmadik,es nincs is tobb az orszagban) nezelodni, majd az iteletidore tekintettel – ismet vizszintesen havazott -, beultem abba a csirkezobe a 8th avenue-n, ahol meg szeptemberben egyszer Tusivel ettunk. Nagyon finom ott a kaja!
Kozben Verka jelzett, hol talalkozzunk. Az utcakon bokaig ert a latyak es a ho kevereke, es a jardak menten az uton bokaig, nehol labszarkozepig ero vizbe lepett az ember. Irtam Verkanak sms-t, hogy hozzon nekem valtozoknit, mert tobbszor “sikeresen” belezuttyantam nehany mely pocsolyaba. Egy etteremnel talalkoztunk a Madison Avenue-n. Miutan atvettem a zoknit es a cipot, amit hozott nekem – szerencsere, ez is eszebe jutott! J -, a barpultnal foglaltunk helyet. Mexikoi szemelyzet volt egy olasz etteremben New Yorkban magyar vendegekkel, na ez am a nemzetkozi osszefogas! Hatalmas borvalasztekkal rendelkeztek, Verka feher-, en vorosbort (az jobb a koleszterinnek! J) valasztottam. A bor tarsasagaban sokaig elbeszelgettunk, kifele bamulva a szakado hora. Nem ugy nezett ki, mint ami valaha elall…
Csutortok reggel fajdalmasan koran kellett kelnem – marmint ahhoz kepest, amihez hozzaszoktam az elmult idoben -, es ¾ 7-kor mar indulasra keszen voltam. Verkaval elbucsuztunk, es mivel elozo este mar osszepakoltam, hogy reggel ne hangoskodjak, csak a halozsakomat kellett osszeraknom. A nagy ho miatt a metroig cipelnem kellett a borondomet, de szerencsere nem volt nehez. Most mar abszolut magabiztosan kozlekedtem… J Az expressz metroval elutaztam a kb. 50 percre levo buszmegalloba, ahol atszalltam a repterre tarto buszra. A metron a kora reggeli csucsforgalom volt, nehanyszor jol osszepasziroztak kulonbozo iranyokbol… De utana fellelegezhettem. A busz kb. ujabb 40 perc alatt kiert a repterre, ahol a Delta legitarsasag terminaljanal szalltam ki. Belepve a repuloterre, csendesnek tunt az epulet, de amint felertem az egy emelettel feljebb levo check-in reszleghez, oriasi tomeg fogadott. Az elozo nap torolt jaratok utasai, ahogy en is, ott tolakodtak, az aznapi utasokkkal egyutt. Miutan beszereztem a beszallokartyaimat az elektronikus, erintokepernyos automatanal, bealltam a birkaterelobe a biztonsagi vizsgalat celjabol. Harom opcio volt: a rendszeres utasok – havi min. 2 repules -, a csaladosok es specialis gyogyszerrel utazok (asthmasok, cukorbetegek), es a “szimpla” utasok. Nohat, en ebbe a sorba alltam be. J
A biztonsagi vizsgalatnal le kell venni a cipot, ovet. Az aznapi latyakos idoben azonban elegge kellemetlen volt zokniban a saros kovon lepkedni a femdetektor fele, elegge merges is lettem. Mire visszavehettem a cipomet, teljesen koszos es vizes volt a zoknim…
A repter varoterme tomve volt emberekkel. Az elozo nap New Yorkban ragadt utasok es az aznap menetrend szerint utazok egyutt varakoztak, ki a foldon ulve, ki acsorogva. Szerencsere nekem meg eppen jutott ulohely a szekek egyiken. A gep indulasaig olvastam, majd amikor szolitottak a Minneapolisba tarto jarat utasait, en is bealltam a sorba. A 2x3 soros gep teljesen tele lett, nem volt egyetlen szabad ulohely sem. Pechemre a 3 szek kozul a kozepsobe kerultem, balomon egy pocakos idosebb emberrel, jobbomon egy rendkivul elhizott amerikai ferfival. Annyira tulfolyt a szeken, hogy a kettonk kozott levo karfat nem tudtuk lehajtani, nem beszelve arrol, hogy nem tul szeles vallaimat is ossze kellett huznom, hogy elferjen… No comment.
Utunk gyorsan eltelt Minneapolisig. Legvonalban erintettuk Kanadat is, es a nagy tavak eszaki felet. Minneapolisban aztan atmentem egy masik terminalba, ahol 50 percnyi varakozas utan indult az Omahaba tarto jarat. A mellettem ulo fekete holgy szinten az elozo napi geppel utazott volna New Yorkbol vissza. Omaha csupan 45 percre van repulovel Minneapolisbol, szinte fel sem szalltunk, mar ereszkedtunk is lefele.
Tusi vart a repteren, szuper volt ujra latni egy het utan! J
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://amerikaikaland.blog.hu/api/trackback/id/tr431758887
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
vrk 2010.02.15. 05:55:24
es a seeweed salad?!?!
koveszt 2010.02.18. 23:08:45
Tüsivel sajna nem szolgálhatok, de Budapesten én is várni foglak a reptéren és jó lesz Téged látni 3 és fél hónap után:-)