A La Guardia repter fele deli iranybol erkeztunk. A repulo jobb oldalanak ablakaibol az Atlanti-ocean vegtelen kekje latszott, mig a bal oldalrol – ahol en ultem – pedig a Szabadsag-szobrot, majd a manhattani toronyhazak sokasagat csodalhattam. Fantasztikus erzes volt ujra latni a varost, nem gondoltam, hogy ilyen hamar szerencsem lesz hozza megint…! (szeptember elejen jartunk itt Tusivel)

A La Guardia repter Queens es Bronx hataran fekszik, meg Queensben. Gyakorlatilag bent van a varosban. New York harom reptere kozul ez a legkisebb, de nekem igy is nagynak tunt… J

Az egy ora idoeltolodas miatt delutan 3 ora volt, amikor megerkeztem. Felhivtam Verkat, es megbeszeltuk, hogy ott talalkozunk, ahol lakik. A repteren beszereztem egy 7 napos MetroCardot, amivel a varos osszes metrojan es buszan lehet kozlekedni. Korabbrol volt teljes metro-terkepem. A repuloterrol eloszor a Manhattan iranyaba tarto M60-as buszra ultem, majd egy nagyobb csomopontnal – egyik utitarsam tanacsara – atszalltam a metrora. A metromegalloban feketek csapata zenelt, nagyon magaval ragado volt. Amint haladtunk Brooklyn iranyaba, a szerelvenyben egyre tobb afro-amerikai, valamint ortodox zsido ember jelent meg. Mielott leszalltam, szinte mar en voltam az egyetlen, aki nem tartozott egyik csoportba sem… A Kingston Avenue-nal osszesen kozel ket oras ut utan a felszinre erve aztan a zsido negyedben talaltam magam: mindenutt kalapos, pajeszos, szakallas, hosszu fekete kabatos ferfiak setaltak, mellettuk hosszu szoknyas nokkel. A kosher uzletek feliratozasa angol es heber is volt. Verka egy ismeros ismerosenel berel szobat, amig itt tartozkodik. Ket lannyal lakik egyutt egy hangulatos utcacskaban. A lakas tele van mindenfele viktorianus kori berendezessel, szobrocskakkal (ezek nekem elegge nyomasztoak voltak az elso napokban, aztan megszoktam oket pl. a babat, aminek a szajabol skorpio maszik ki…). A lanyok muveszlelkek, az egyik huszas evekbeli ruhakat varr, a masik parokakeszito. A frizurajuk es a ruhazkodasuk is ennek a kornak megfelelo. Az egyik lanyrol a Chicago c. musical jutott eszembe, ott volt ilyen frizuraja a szereploknek… Egyebkent kedvesen fogadtak.

Egy dologgal alltam nagyon hadilabon, es az a macska volt. En nagyon nem szeretem a macskakat es szerintem ez a joszag rogton megerezte a bennem levo ellenszenvet. Ugy ereztem, szinte terrorizal… Allandoan a sarkamban volt, dorgolozott, bamult. Persze nehany nap alatt ennek a kezelesebe is beleszoktam. J

Verkaval nagyon megorultunk egymasnak es belevetettuk magunkat nagy beszelgetesekbe.

Erkezesem estejen elmentunk egy partyba az 59^th utca es a Lexington Avenue sarkan levo cable car-ral egy kis szigetre. Ez a levegoben halado jarmu – nem olyan, mint a San Franciscoban levo, hanem inkabb a libegore hasonlit -, az esti fenyekben nagyon hangulatos volt. A szigeten egy barba mentunk, itt zartkoru rendezveny kereteben unnepelte Verka egy ismerose a szulinapjat kozel 100 baratja tarsasagaban. Talalkoztam Zsofival is, aki a Magyar Konzulatuson dolgozik nehany honapja diplomatakent. Nagyon kedves, baratsagos lany, rogton megtalaltuk a kozos hangot. A bar aznap esti bevetelenek egy bizonyos szazalekat Haiti megsegitesere ajanlottak fel – nemes gesztus! J

Miutan visszalibegoztunk a folyo felett a belvarosba, elvaltunk Zsofitol es hazafele vettuk az iranyt. Hajnalig ebren voltunk, ami Verkanak nem szokatlan, de en ugyeleteken kivul nem szoktam meg az ejszakazast…

 

Penteken ennek megfeleloen igen sokaig aludtunk. Verkanak dolga volt, igy en egyedul indultam utnak. Megbeszeltuk, hogy majd jelez, ha mar tudunk talalkozni. Bemetroztam a Times Square-re es ismet elvarazsolt az a latvany, ami mar tobbszor szeptemberben…! Ezt nem lehet megunni! J Elvezettel setalgattam az ismeros utcakon, belevetettem magam a forgatagba a Broadwayen, a 7^th es 8^th Avenue-en es a keresztutcakban. Beszereztem meg nehany ajandekot is.

 

Kesobb az 5^th Avenue-n levo Europa Cafeban futottunk ossze Verkaval, kaveztunk egyet, majd gyalogosan deli iranyba indultunk. Sotetedesig jarkaltunk a SoHo-ban – ez New York muvesznegyede, sok egyedi tervezesu ruhaval es cipobolttal, gyakran extrem viseletbe oltozott muveszfigurakkal -, betertunk egy ruhaboltba, ahol szuper akciokat fogtunk ki, legnagyobb megelegedesemre! J Bementunk egy nagyon hangulatos konyvesboltba is bameszkodni. Megkaptam Verkatol az egyik kedvenc konyvet ajandekba angolul. A vasarlas utan beultunk egy etterembe borozgatni. Rendkivul kellemes hely volt (kandalloval, hatalmas uvegtablas ablakokkal az utca fele), csak az volt a baj, hogy amint befejezte az ember a fogyasztast, maris hoztak a szamlat es elvartak, hogy felpattanjunk es menjunk… Ez mar nem tetszett annyira. A metro iranyaba setalva aztan szinte minden cipoboltba beneztunk – Verka cipomanias! Ugyhogy elmondhatom, hogy megismertem a SoHo szinte osszes cipoboltjat! J

 

A szombat szeles-havas idovel indult. Mivel elotte este sem fekudtunk le koran – marmint nekem nem volt koran… -, nem keltunk fel 10 elott. Szerencsere kesobb a hoeses elallt, de a kellemetlen szel az megmaradt, igy csak kora delutan indultunk el otthonrol.

 

Elmentunk Williamsburgbe – ez Brooklyn egy varosresze, elegge europai jellegu, sok-sok kavezoval, etteremmel, aprocska uzletekkel. Amikor kiszalltunk a metrobol a Bedford Avenue-n, a jeges eszaki szel rogton atjarta a testunket. Verka egyebkent is allandoan fazik, aznap eppen kolcson kabat volt rajta, mert a sajatja tisztitoban volt. Hat, ez a kolcson kabat – a lakotarsatol kapta – nem volt eppen vastagnak mondhato, ugyhogy szegeny egy pillanat alatt atfagyott. Minel hamarabb probaltunk fedett, meleg helyre jutni. Rabukkantunk egy arkadszeru, uzletekkel teli epuletre, ugyhogy ide be is tertunk. Volt itt muvesz jatekbolt, mindenfele elvont es kevesbe elvont, otletes elektronikai kutyuket arulo uzlet, lakberendezesi bolt, antikvarium es egy kavezo. Vegigjartuk az uzleteket, majd egy meleg tejeskave mellett “olvadtunk fel”. Masnapra ugyanebbe a varosreszbe terveztunk egy sushizast, ugyhogy felkerestuk a japan ettermeket – legalabb 3-4 volt abban az egy utcaban! – es megneztuk a kinalatukat. Este Zsofihoz metroztunk a nagykovetsegre. Segitettunk neki egy kicsit a lakasa rendezgeteseben – eppen nagyobb lakasba koltozott -, majd bor, sajt es zoldsegek tarsasagaban beszelgettunk orakon at.

 

Vasarnap reggel napsutesre ebredtunk – Verka szobajan tetoablak van, tehat az ember a matracon fekve amint kinyitja a szemet, rogton latja az eget J! Verkanak talalkozoja volt egy ismerossel, en pedig elmetroztam a kinai negyedbe. Ahogy kozeledtunk ehhez a varosreszhez, a szerelvenyen rajtam kivul gyakorlatilag csak kinaiak voltak. Hiaba, itt mindig tudja az ember, a varosnak kb. melyik reszen jar… J

 

A felszinre erve hatalmas forgatag fogadott. Nem tudom, minden nap ilyen-e ott, de alig lehetett lepni a tomegtol. Rajtam kivul nem volt tul sok feher ember, a kinaiak pedig siettek mindennapi ugyes-bajos dolgaik intezesere. Egy peksegben vettem magamnak reggelit, aztan setaltam egy nagyot. Felkerestem a China Bus irodajat – innen a kinai negyedbol indulnak olcso buszok Washington DC-be, Bostonba, Philadelphiaba, Baltimore-ba -, mert akkor meg a tervek szerint masnap mentem volna Washingtonba ket napra. Erdeklodtem egy irodanal, ahol kizarolag Bostonba arultak jegyet, hol talalom a Washingtonba indulo buszok irodajat, a holgy kinaiul es hadarva – na nem mintha nem lett volna tok mindegy, hogy hadart vagy nem! J -, szerencsere kisse mutogatva is eliranyitott egy masik utcaba. Ezutan mar konnyeden megtalaltam a keresett jegyarusitot (hiaba, mindig is tudtam, hogy fontos a nyelvtudas! J), ahol szerencsere a kinai ferfi egeszen jol beszelt angolul. Mindenaron ra akart beszelni rogton a jegyvasarlasra – igazi kinai…! - , de mondtam neki, hogy meg nem veszem meg a jegyet, mert nagyban fugg az idojarastol is, hogy megyek-e. Jol is tettem, hogy nem mentem bele az uzletbe, mert aznap delutan beszeltem Johannaval – o ugy volt, hogy vasarnap erkezik Washingtonba egy egy honapos tovabbkepzesre -, es mondta, hogy a nagy ho miatt toroltek a repteren a jaratokat, o sem tud eljutni Omahabol oda, majd csak par nap mulva. Szoval a washingtoni kiruccanasomrol a havazas miatt le kellett mondanom… Na nem baj, majd legkozelebb…! A metro fele haladva vettem magamnak es Verkanak is egy par kesztyut – nem volt egyikunknek sem… - es egy sapkat magamnak. Persze jol lealkudtam mindegyik arat! Ezt igy kell csinalni! J

 

Kora delutan aztan ismet metrora ultem, es a magyar negyed fele vettem az iranyt. Ugy gondoltam, hogy mielott meg kezdodne a mise, beugrom a magyar henteshez. Verkatol megbizast kaptam, hogy nezzem meg, van-e pogacsajuk. Sajnos nem volt… De minden masik nap szokott lenni, es allitolag finom is! Hogy egy kisse felmelegedjek, beultem egy Starbucks Coffee-ba nem messze a templomtol, a hentessel atellenben. Itt mar hallottam magyar szot, ket ferfi politizalt (mi mast!?) igen hevesen. Nem tetszett a beszelgetesuk, igy nem tudattam veluk, hogy egy nyelvet beszelunk…

 

Kettokor kezdodott a mise, addigra elsetaltam a St. Stephen Hungarian Church-hoz, azaz a Szent Istvan magyar katolikus templomhoz. Amint beleptem, rogton meglattam Erzsiket – az ir asszonyt, akinek a ferje magyar volt -, es odamentem hozza. Nagyon megorult nekem. Azt hittem, nem is fog ram emlekezni, de rogton kerdezte, hogy “Ferjed hol van? O miert maradt otthon?” J Szoval tudtam, hogy emlekszik. A miset ismet a lengyel atya, Pavel celebralta fantasztikus magyarsaggal, viccelodve, jatszva a szavakkal. Ismet megbabonazott, hogy tud egy ember ennyire jol megtanulni magyarul! Az “erofeszitesei” szonak tobbszor nekifutott, de nem tudta kimondani, es odaszolt a hivekhez: “Mondja meg mar valaki, hogyan mondjatok ezt a szot?” Persze nagy nevetes tort ki a templomban… Mise utan lementunk a templom alatti kozossegi terembe. Amikor meglattak a tobbiek – foleg a fiatalok -, nagyon megorultek nekem, es nem hittek a szemuknek, hogy megint ott vagyok! Jol megolelgettek. Nagyon jo erzes volt. Balazzsal – Esztikenk foldijevel – es Gabival (o a zoldkartya lotto nyertese) jot beszelgettem es megismertem nehany uj embert is. Az idosek kozul tobben nem voltak ott, valaki eppen betegeskedik. Kozben Verka is csatlakozott a tarsasaghoz, hogy ismerosoket szerezzen a magyar kozossegben is. Ezen a vasarnapon komplett ebed volt, nem csak szendvicsek, mint elozo latogatasunkkor. Volt husleves, csirkecomb es fasirt, es fank. En csak egy tanyer levest ettem, mert estere terveztuk a sushizast. Balazs hozott vorosbort es azt kortyolgattuk, mikozben mindenfelerol beszelgettunk. Szuper volt az a par ora megint, amit veluk toltottunk!

 

Miutan elkoszontunk toluk, betertunk a nem messze levo magyar cukraszdaba azzal a cellal, hatha van pogacsajuk – Verka nagyon ki van ra ehezve. J Eloszor angolul erdeklodtunk, aztan a no megszolalt magyarul. Nagyon kedves es baratsagos volt, mondta, hogy a magyar hentesnel probalkozzunk, naluk inkabb edes dolgok kaphatok. Megkoszontuk, majd tovabbmentunk. Aznap este a sushizas volt a vegcel…

Visszametroztunk Williamsburgba, ahol elozo nap kineztuk a japan ettermet. Az etlap hosszas tanulmanyozasa utan en kertem miso soup-ot, Verka zold teat. Masodik fogasnak mindketten valami sushi kulonlegesseget valasztottunk. Nagyon izletes volt minden, megkostoltuk az egymas tanyerjan levo falatokat is. Vegezetul egy pohar borral zartuk a fenseges vacsorat. Ismet megallapitottuk, hogy a sushi egy fantasztikus dolog! J