A dolog elso fele abbol allt, hogy november vegen fel kellett diszitenunk a muzeumban egy kb. 70 cm magas mufenyot ”magyarosra”. Tehat Magyarorszagon jellemzo diszekkel... Evaval magunkra vallaltuk ezt, majd Eva es Johanna osszeszedte a naluk talalhato szamtalan magyaros targyat, mert a fesztivalon kaptunk egy asztalt, ahova kiallithattunk mindent, ami jellemzo az orszagunkra.

 

A karacsonyfa melle egy posztert is kellett szerkeszteni, amin nehany sorban osszefoglaltuk a magyar szokasokat, etkeket, es par fotot is mellekeltunk – szaloncukorrol, beiglirol, adventi koszorurol, betlehemezesrol. Mint korabban irtam, az amerikaiak nem ismerik az adventi koszorut, nem beszelve a szaloncukorrol... J

 

A fesztival napjara aztan a karacsonyfat vitrinbe helyeztek egy kulonteremben a tobbi nemzet fajanak tarsasagaban – volt nemet, lengyel, cseh/szlovak, litvan, ir, skot, norveg, sved, japan, mexikoi, es indian karacsonyfa. Gyakorlatilag az Omahaban elo kulfoldi kozossegek nagyja kepviseltette magat ezen a programon.

 

A fesztival egy penteki napon kerult megrendezesre, delutan 5 es este 9 ora kozott. Mi delutan 3 ora korul odamentunk, hogy elokeszitsunk mindent a magyar asztalon. Karlene adott kolcson egy hatalmas csodas, himzett asztalteritot, amit Magyarorszagon vettek, ezzel takartuk le az asztalt. Eva es Johanna pedig bedobozolva hoztak a magyar targyakat: voltak mindenfele kancsok, festett talak, diszteritok, Unicum, tokaji bor, mak (Amerikaban nincs!), szegedi piros paprika, teliszalami, kolbasz, ij, tulok, karikas ostor, konyvek az orszagunkrol. Az asztal egyik sarkara a szervezok felerositettek egy rudat, amin a magyar zaszlo diszelgett. A zaszlo ala felakasztottunk egy Magyarorszag terkepet. Mindannyian magyaros himzett bluzt, kotenyt huztunk fel. Korabban keszitettem egy slide show-t az orszag nevezetessegeirol – szinte minden nagyobb varos szerepelt benne -, ezt az asztalra tett laptopon egesz este folyamatosan vetitettuk.

A program zaszlofelvonulassal kezdodott – mi ezen nem vettunk reszt, erre kulon kellett volna feliratkozni -, a jelen levo orszagok egy reszenek kepviseloi a muzeum halljaba vonultak be a zaszlojukkal.

Azt gondoltuk, hogy a fesztivalon nem lesznek tul sokan – pentek este leven -, de kesobb nem gyoztuk az asztalunkhoz erkezok ”utlevelebe” nyomni a pecsetunket (mindenki kapott a muzeum bejaratanal egy ”utlevelet”, amiben az osszes resztvevo orszagnak volt egy-egy rublikaja es amikor a latogato az illeto orszag asztalahoz ert, kerhetett bele pecsetet, a vegen pedig a pecsetekkel teli ”utlevelek” sorsolason vettek reszt). Szep szammal voltak erdeklodok, sokakrol kiderult, hogy magyar osok leszarmazottai, nagyszuleik-dedszuleik magyarok voltak. Volt egy 1956-ban kitelepult neni, aki amerikai ferjjel az oldalan magyarul beszelgetett velunk es orult a reg nem latott magyar dolgoknak. J

A kolleganoim kozul is eljottek nehanyan megnezni minket, nagyon jol esett az erdeklodesuk, azt mondtak, nagyon szep orszagunk van!

Az egyik teremben a kulonbozo nemzetek jellegzetes eteleit is meg lehetett kostolni. Erre is kulon kellett volna jelentkeznunk, de tekintettel arra, hogy kevesen vagyunk magyarok, tudtuk, hogy nem birnank ennyi fele maximalisan teljesiteni, ezert ezt nem vallaltuk be – pl. a csehek, gorogok, litvanok tobb szazan vannak! Viszont kostolhattunk litvan retest, japan sushit, gorog finomsagokat es horvat toltott kaposztat is – kepzeljetek ez ugyanolyan, mint a mi toltott kaposztank, csak paradicsompure is van benne! Nagyon izletes volt minden. Felsorolni is nehez lenne, mennyi nemzet mennyifele etele illatozott az asztalokon.

A fesztival nehany oraja hamar elszaladt, nem bantuk meg, hogy reszt vettunk, a tobbiek azt mondtak, jovore megint itt lesznek…J

 

ALDOTT, BEKES KARACSONYT MINDENKINEK!