Hat, most egeszen mult csutortokig visszamenoleg irom meg a velunk tortenteket...

Szoval, csutortokon Tusi itthon hagyta az autot, reggel Kazutoval, a japan kollegajaval ment be dolgozni. Kazuto kb. egy eve jott ide a csaladjaval, sebesz szakorvos, es ugy dontott, onkoltseggel (!) eljon Amerikaba 2 evre, hogy cikket irhasson, mert otthon a munka mellett erre nincs ideje. Itt szuletett nemregen a masodik gyermeke.

Tehat, itthon maradt nekem a verda, mert terv szerint a nap folyaman meglatogattam Tusit, es elinteztuk a hivatalos dolgokat. El is indultam, kicsit izgultam, mert annyira meg nem jottem bele a kuplung nelkuli vezetesbe... :) Siman ment az ut befele, mentem, mint a nagyok. A Dodge a belvaros fele vezeto 4-6 savos ut, azon kellett bejutnom a 30. utcaig, ott a korhaz. Meglepodtem magam is, Tusi elozo esti instrukcioi alapjan elsore odatalaltam. A Creighton University Medical Center (CUMC innentol kezdve) egy hatalmas epitmeny, belul csupa labirintus. A bejaratnal tobb spanyol ajku srac alldogalt, arra varva, hogy a betegparkoloban atvegyek azok autojat a fobejaratnal, akik nehezen kozlekednek gyalogosan, majd leparkoljanak vele valahol tavolabb. Mint a londinerek... Racsorogtem Tusire (mar van mobilom!), O erkezett. Elszaladtam mosdoba, es hiaba korhaz ide vagy oda, itt meg WC-papirra, folyekony szappanra es papirtorlore is telik... No comment. Tusivel elmentunk az international office-ba, ahol a kulfodrol jottek ugyeit intezik. Shama (indiai) Tusit ismeroskent udvozolte, majd felvazolta a lehetosegeimet. Vegulis arra jutottunk, hogy probalunk nekem is valami hasonlo posztot keresni a kardiologian, mint ami Tusinek van a sebeszeten. Egyebkent az egyetem (Creighton University) hatalmas teruleten helyezkedik el, baratsagos epuletek mindenfele, kozte zold parkok, baseball palya az egyetemi csapatnak, templom, fitness terem, kollegiumok, miegymas, mindez egy teruleten. Szerintem nagyon hangulatos, talan jobb lenne, ha otthon is igy epultek volna az egyetemek.

Penteken ismet fitness program vart ram, egyelore utoljara Travis-szel... Nagyon megnyuzott, lehet, hogy bosszubol, mert rogton azutan, hogy udvozoltuk egymast, mondtam, hogy nem fogom a tovabbiakban igenybe venni a segitseget... Bosszu?! Mindenesetre jol esett a mozgas. Van egy pasas, mar tobbszor lattam, aki teljesen ugy nez ki, mint a Bujtor (ugy, ahogy a Pogany Madonnabn nezett ki). Bujtort is latom eleg sokat izzadni. :) A teremben korulnezve egyebkent sok 70 ev koruli embert lattam, ferfiakat, noket egyarant. Kerdeztem is Travist, hogy az idosebbek itt mennyire mozognak, es meselte, hogy naluk nagyon aktivak maradnak az emberek mozgas teren idoskent is. A legnagyobb csodalatot azonban az valtotta ki, amikor a futopadon kuzdve eszrevettem, hogy egy pasas orrszondaval az orraban, kis kocsin oxigenpalackot maga utan huzva erkezett az edzoterembe! Kepzeljetek, jott, rault a kerekparra, maga melle allitotta az O2 palackot es tekert! Hat nem semmi. Azt hiszem, nalunk az oxigenesek csak otthon tengetik eletuket... Mielott kileheltem volna a lelkemet, abbahagytam a futast, majd furdoruciba vedlettem at, beultem a szaunaba. Hat, el is kepedtem, amikor korulneztem. Ezek az amerikaiak edzes utan ugy, ahogy vannak edzocuccban, cipoben, akar kezvedovel a kezukon, fejpanttal a fejukon uldogelnek a szaunaban! Teljes dobbenet! Ilyet meg nem lattam. En voltam az egyetlen ritka peldany, aki furdoruhaban volt. Egy neger srac meg is kerdezte, hogy uszas elott, vagy utan vagyok.... Mert ugyebar kezenfekvo, hogy az ember furdoruhaban az uszas miatt van... Hmmm..... :)

Egyebkent az egeszsegre visszaterve, gondolom sokan tudjatok, hogy itt az egeszsegugy magankezben van, azaz buisness. A TV-ben minden feloraban korhazakat, optikakat stb. reklamoznak, telefonszammal, elerhetosegekkel. Nem jar semmi alanyi jogon. Mondjuk draga a biztositas, es amikor az ember korhazba kerul, az ellatas 5-20 %-at fizetni kell, attol fugg, milyen a biztositasod. Ezzel is probalnak arra osztonozni, hogy tegyel meg mindent az egeszsegedert....

Szombaton vegre csodalatos ido volt (irigykedve hallgatjuk az otthoniakat, hogy majd' megsulnek a nyarias melegben, mi ezt eddig nem nagyon elvezhettuk...!), ugyhogy felkerekedtunk, hogy egy nagyot jarjunk a belvarosban, a Missouri folyo partjan. (Az amerikai zaszlos foto ott keszult.) :) Atsetaltunk Iowaba... Van ugyanis a varosban egy gyalogoshid, amin at lehet menni a szomszedos allamba. Vicces. Szoval atkeltunk rajta. A hidon a kutyasetaltato asszonysag a kutyaja altal termelt piszkot a zsebebol azonnal elohalaszott zacskoba markolta (pechere, eppen nem volt valami szilard!). Otthon van ilyen?!? A tuloldalon zoldovezetbe ertunk, a toltesen bringaut mindket iranyba... Sajnos a biciklik sem fertek be a borondbe... :(

Nagyhet leven tobbszor voltunk templomban estenkent. A korus - ellentetben az elozo vasarnapi gyermekkorussal - fantasztikus volt, nagy elmeny volt hallgatni oket, es a mindenkinek kiosztott kottabol veluk enekelni. Tusi nagyon gyozkod, hogy csatlakozzak hozzajuk, majd meglatom, lehet-e egyaltalan. Mar kezdem megtanulni a Miatyankot angolul. :))  Tusi mar nagyon tudja. Szombat este a feltamadasi misen keresztelok is voltak (meglepo modon, nalunk ez nem szokas). Tobb felnottet es egy csecsemot kereszteltek. Nagyon megindito volt, amikor a kis csoppseg fejere raontottek a szentelt vizet, majd az edesapja a feje fole a magasba emelte! A felnotteket egymas utan kereszteltek, egy hosszu ruhaban voltak (a ferfiak is) es bele kellett terdelniuk egy dezsa vizbe, igy gyakorlatilag majdnem derekig vizesek lettek. Mindenkit megtapsoltunk, ez itt igy szokas. Csaladias hangulat volt, hiaba voltunk nagyon sokan. Ugy erzem, az otthoni misek ennel komorabbak.

Vasarnap reggel mise utan Tusi fonokevel, Prof. Filipivel es felesegevel elmentunk a belvarosba reggelizni. Itt bevett szokas, hogy vasarnap delelott nagyon sok csalad beul reggelizni valahova, igy a haz asszonyanak nem kell bajlodnia semmivel otthon. Szoval mi is beultunk egy "French Cafe"-nak nevezett puccos helyre. Omlettfeleket kinaltak, mindannyian valasztottunk, kaveztunk melle (Tusi teazott), es beszelgettunk. Kepzeljetek, itt az USA-ban divat a home schooling (azaz otthoni iskola), Filipi egyik lanya is otthon oktatja  a gyerekeit. Ehhez nem kell tanarnak lenni - ez nekem nagyon fura, mert azt gondolom, hogy azert egy pedagogusnak nem csak a tananyagot kell tudnia... Mindenesetre osszevetve az allami iskolakba jaro nebulokkal, allitolag az otthoni iskolaba jaro gyerekek eredmenyei jobbak. Fura nekem az is ezzel kapcsolatban, hogy egyszer az ember ANYA, majd TANAR. Es nem tudom, hogy ekozott egy gyerek praktikusan kulonbseget tud-e tenni, nem tudom pl. nem nyafogna-e egy gyerek, ha valamit nem akar megcsinalni, azert mert ugy gondolja, hogy az edesanyjaval megteheti... Mi a velemenyetek errol? Mindenesetre meglepoen jol ment nekem is az angol, bar neha belefutottam egy-ket tevedesbe, amit inkabb nem reszleteznek, de ugy gondolom, egy eletre megjegyeztem oket... Hmmm.... De azt hiszem, batrake a szerencse, es aki mer, az nyer! Ugyhogy ezen az alapon beszeltem en is, amennyit csak tudtam! :)

Megprobalok par kepet is adni a tortenetek melle, egy kis izelitokent....

Pusz Mindenkinek! :)))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.