A gyors kipakolas es a szereny vacsora utan Filipi felrevont es elmondta, hogyan is gondoltak ezt az egesz programot. A lenyege roviden annyi volt, hogy a naponkent megerkezo kb. 250 beteget 6 allomason vezetik at, ahol az anamnezisen es alap fizikalis vizsgalatokon kivul mertek vernyomast, vercukrot, latoter vizsgalatot vegeztek es tartottak a cukorbetegseggel es magas vernyomassal kapcsolatban oktatast. Ezek utan kreatinin szint meres kovetkezett, valamint az osszes eredmenynek megfelelo gyogyszeres javaslat, illetve a gyogyszerek 2 heti adagjanak kiosztasa tortent. Az en feladatom a kreatinin szint meres lett. Filipi kerdezte, hogy hasznaltam-e ilyen automatat, de mivel “nem” volt a valasz, elkezdte (volna) elmagyarazni, hogyan is kell csinalni. Ekkor derult ki, hogy tulajdonkeppen halvany fogalma sincs rola – egyebkent a legtobb elektronikus kutyuvel bajban van… Szoval kb. 14 ora utazassal (amit akar amokfutasnak is nevezhetnenk…) a hatam mogott, kisse fajo fejjel, de meg ugy ejfel korul is javaban tanakodtunk, hogyan is kell kalibralni a muszert illetve magat a merest elvegezni. Miutan megunta a dolgot, mondta, hogy meg tanulmanyozzam az idokozben valahonnan elokerult hasznalati utasitast, adott egy 24 oran at mukodo segelykero telefonszamot (amin a ceg szakemberei barmikor hivhatok), mondvan nyugodtan hivjam, ha nem jutok elorebb, majd elment lefekudni.

 

Egy ideig meg szorakoztam a masinaval, aztan amikor mar ram tort a “majdholnapmeglatjukazelsobetegnelaztanlegfeljebbhanemmukodikhivomaszamot” erzes, en is elmentem aludni, hogy masnap reggel 6-kor (!) mar teljes rendben varjam az elso betegeket. Az ejszaka eleg zajosan telt, mivel a hazikonak olyan altalunk ismert klasszikus uvegablaka nem volt - csak egy vekony aluminium spaletta, mert itt nincs igazan hideg meg a telnek nevezett evszakban sem -, igy a szomszed hazbol erkezo oblos horkolas es a hajnalban a tavolabb lako betegekert indulo helyi szemelyzet spanyol karattyolasa minden tompitas nelkul jutott el hozzam… Nem beszelve a hajnal 2-tol elenken kukorekolo kakasrol…! De meg igy is egy oraval kesobb ebredtem, mert teljesen megfeledkeztem arrol az egyebkent nem elhanyagolhato tenyrol, miszerint ott, masik idozonaban leven, egy oraval korabban van, mint Omahaban. J

Mire felkomasan kicammogtam a szamomra kijelolt asztalhoz, mar szallingoztak az elso emberek. Mondanom sem kell, hogy egy pillanat alatt felebredtem. A lehetosegekhez merten gyorsan osszeszedtem magma es azt, ami csak kellett, aztan nekialltam a mericskelesnek. Az elejen kicsit lassan ment, de ahogy telt-mult az ido, egyre jobban belejottem, csakugy mint a spanyol nyelvbe. Jo volt, hogy nehany szot tudtam az emberekkel beszelni, ok is jobban ereztek magukat. Tolmacsot sem adtak mellem – a tobbieknek volt spanyol tolmacsuk. J

 

Rengetegen jottek, szinte meg sem alltunk delutan 5-ig. De megerte, mert “fogtunk“ 4 veseelegtelenseg hataran levo cukorbeteget, rengeteg beallitatlan vercukrot es persze magas vernyomast. Vacsora utan osszeultunk es megbeszeltuk a tapasztalatainkat – tudjatok olyan amerikaiasan korben ulve! J Megdobbento volt, hogy mennyi a meregdraga inzulint hasznalo cukorbeteg kozottuk. Az nem lett vilagos, hogy miert is van ez igy, de hogy feleslegesen, az biztos, mert szinte kivetel nelkul egekben levo vercukraik voltak, es kontrollra is igen ritkan jutottak el az orvosukhoz – ha egyaltalan volt nekik olyan...  Volt, aki eleteben nem jart orvosnal, es mar igencsak megette a kenyere javat… Az is kiderult, hogy mivel kozelegnek a valasztasok, a helyi es orszagos politikus jeloltek nylonzacskokba szort mindenfele – vernyomascsokkentotol a fajdalom- es gyulladascsillapitokon at a vercukorgyogyszerekig minden volt azokban – gyogyszereket osztogatva “kampanyoltak“, eletveszelybe sodorva, de legalabb is komoly egeszsegkarosodasnak kiteve az egyebkent a valasztas utan magasrol le….(sajnalt), tulnyomoreszt analfabeta lakossagot. Egyszoval nem volt valami rozsas a helyzetuk, sem a kilatasaik. Rendkivul egyszeru embereket kepzeljetek el, akik kavetermesztesbol elnek.

 

Szoval megbeszeltuk a tapasztaltakat es a szukseges valtoztatasokat, aztan megittunk nehany sort es elmentunk lefekudni. Annak ellenere, hogy meglehetosen faradt voltam, meg egy darabig nezegettem az agyam felett, a falon tomott sorokban masirozo hangyakat es a plafonon megjelent meztelencsigakat kerulgeto szazlabuakat, majd mely alomba merultem.

 

Masnap kezdodott minden elolrol azzal a kulonbseggel, hogy sokkal melegebb volt, es ketszer igazi tropusi zaporeso is lezudult az egyebkent tobbnyire szikrazoan kek egbol, amit korabban csak TV-ben lattam. Persze igy szinte elviselhetetlen paratartalma lett a levegonek. A helyieken persze meg sem latszottak ezek a korulmenyek, persze ok ehhez szoktak hozza. A masodik nap is szorgalmas munkaval telt, aminek a vegen megkonnyebulten vettem tudomasul, hogy elfogytak a paciensek. Meg ki sem fujtam magam, maris jott a szokasos nap vegi kupaktanacs ideje, ahol a Filipi megkoszonte mindenkinek a segitseget es osszegezte a tapasztalatokat. Osszesegeben mindenki orult es elegedett volt, hogy eredmenyesen telt ez a ket nap.

 

Este meg elmentunk mindannyian egy helyi hamburgeres helyre (hova is mehettunk volna?), ahol a vacsorankat elkolthettuk. Nehanyan mindenfele torteneteket meseltek a helyi hegyi falvak nepeirol, amit nagyon jo volt hallgatni. Miutan visszatuszkoltuk mind a 13-unkat (!) egy 7 szemelyes, utott-kopott, rozsdas Toyota kisbuszba, visszatertunk a misszioba. Gyors bucsuzkodas, rovid alvas.

 

Hajnali 3.30-kor mar uton voltunk Juannal (a misszio sofore es mindenese, aki odafele is vitt) Santo Domingo fele, hogy idoben odaerjunk a repterre. Reggel 7-kor mar a repulon ultem es probaltam minel hamarabb alomba merulni. Persze mondanom sem kell, hogy Miami-ban majdnem lekestem a csatlakozast, mert rendkivul lassan ment a bevandorlasi vizsgalat - amin megint at kellett esnem, hiszen elhagytam az Egyesult Allamokat. Laza 500 meteres vagtaval sikerult aztan megcsipni a chicagoi jaratot, ahonnan mar sima utam volt hazaig.

 

Nem ereztem magam valami kipihentnek, amikor hazaertem vegre-valahara, de ugy ereztem, nem volt hiaba mindez. Azt sajnaltam egy kicsit, hogy nem jutott ido az oceanpartra latogatni, na de sebaj, majd legkozelebb! Vegulis, most nem turista voltam… J