Erkezese masnapjan Eszti meglepoen koran ebredt. Tusi mar fel 6-kor bement a korhazba, mert talalkozoja volt Mittallal. En 9 orakor keltem fel, Eszti 9.30-kor kocos fejjel bandukolt ki a kisszobabol. Rogton bekapcsoltuk a szamitogepet es felvettuk a kapcsolatot az otthoniakkal, beszeltunk Eszti tesojaval, Martival es a kisfiukkal, Mateval, aki 4 eves es rajtuk keresztul – telefonon - Eszti szuleivel is. Mate a beszelgetes soran tobbszor Eszti lelkere kototte, hogy az Anakin Skywalker-es lezerkardot el ne felejtse megvenni… J Amikor aztan a beszelgetes szamara erdektelen temak fele terelodott, akkor varatlanul megkerdezte, megvan-e mar a lezerkard?! Az persze nem fert a fejebe, hogy lehet az, hogy mi most keltunk fel es most fogunk reggelizni, amikor otthon mar delutan van?! Es miert nincs meg meg a lezerkard???

Delelott 10 ora tajban megerkeztek Eszti borondjei a repterrol. Na, volt am nagy orom! Odaadta az otthonrol hozott csemegeket: piros arany, gulyaskrem, Eros Pista, halaszlekocka, daralt mak es dio (itt nincsen mak!), 3 in 1 Nescafe cappucinopor (az itteniek nagyon gagyik). Valamit o vett, valamit a szuleink kuldtek meglepeteskent! Soha nem gondoltam volna, hogy en valaha ennyire fogok tudni orulni egy csomag maknak…! J Tusinek az edesanyja kuldott egy konyvet – Szinbad hazater -, nekem pedig egy Kenyersutes cimu kiadvanyt, bimbozo tudomanyom bovitesere.
A kesei reggeli utan lassan osszeszedtuk magunkat, majd a Candlewood to korul setaltunk egyet. Kellemes, enyhe szeptember vegi ido volt. Eszti szamara dobbenetes volt, hogy sehol nincsen kerites, mindenutt papirhazak sora…
Tusi hamarosan erkezett haza – vegre letette a lantot 3 hetre! -, majd egyutt egy gyors bevasarlasra indultunk. Vettunk ragcsalnivalot, egy 36 db-os fel literes flakonokbol allo karton asvanyvizet, szeletelt sonkat, sajtot. Eszti csodalkozva bamult az aruk hatalmas kiszerelesere. Az utra szendvicseket keszitettunk, hogy elso nap ne kelljen megallnunk sehol ebedelni-vacsorazni. A szendvicsnek valo tesztat este kevertem ki es masnap reggel frissen sultek meg a zsemlek kozvetlenul az indulas elott.
Tusi meg elvitte olajcserere es egy utolso szemlezesre az autot – itt nincs kotelezo muszaki vizsga, tehat az autokat senki nem nezeti at soha, max. ha ugy gondolja, biztos ami biztos. Hat, azert mi ehhez nem vagyunk hozzaszokva…Az apro javitasokat elvegeztek.
A bevasarlas utan meg elmentunk egy gyors talalkara Attilaekhoz. Mivel tudtak, hogy Eszti erkezni fog, megbeszeltuk, hogy Sandorek is atjonnek, es csapunk egy magyar estet! J Eszti hozott ket uveg nagyon jo minosegu villanyi vorosbort nekik ajandekba, mi vittuk a New York-ban megvasarolt kolbaszokat – kibirtuk, hogy ne egyuk meg, csak egyutt a tobbiekkel… Johanna tatarbeafsteak-et keszitett bolenyhusbol. Nagyon finom vacsorank volt.
Eva hozott nekunk zseblampat, es Canyon mix-et (ami az otthoni diakcsemegenek felel meg), hogy amikor a Grand Canyonban jarunk, ezt elragcsalva gondoljunk rajuk… J
Idoben elbucsuztunk, mert masnap korai keles, es pakolas vart meg rank.
 
Oktober 1-en reggel esos napra ebredtunk. Megkezdtuk a pakolast: gondolhatjatok 3 hetre es mindenfele idojarasra felkeszulve mennyi mindent csomagol maganak az ember…! A Yellowstone Parkba a hetvegere pl. havazast josoltak. Ugy terveztuk, hogy egyszer mindenkeppen majd mosnunk kell valahol – ez persze nem gond, mert minden varosban vannak nyilvanos mosodak, ahol par dollarert tisztava es illatossa varazsolhatoak a ruhak. Tudjatok, a filmekben is lathato neha, hogy a fohos a mosodaban elgondolkozva bamul maga ele, mig a minimum 10 kg-nyi ruhat elnyelo masina dolgozik.
Persze, mi akkor indulunk, amikor jol esik…J Tusi a legjobban szakado esoben hordta le a csomagokat, a grillsutot, a hutotaskat es a millio szatyrot. A hatalmas autonk elegge tele lett a sok motyotol… Attila meg kora reggel rank telefonalt, hogy a fenykepezonk naluk maradt, ugyhogy beugrottunk a korhazba erte. Ezt kovetoen Omahat magunk mogott hagyva a Black Hills (South Dakota) fele vettuk az iranyt. Az elso harom napi szallast meg elozo nap lefoglaltam az interneten, a kesobbiekre ugy terveztuk, hogy majd mindig olyan helyen probalunk megszallni, ahol van internet elerhetoseg (free WI-FI), es majd ahogy nagyjabol tervezni tudjuk a kovetkezo napot, ugy foglaljuk le a szallast is. A korabban bevalt es arban elerheto Days Inn mellett a Super 8 hotelek jottek szoba.
Az elso 550 merfold (880 km) esemenytelenul telt, en vezettem, Eszti es Tusi neha ebren volt, neha bobiskolt. A taj unalmas volt, semmi hegy, alig zold novenyzet. Sajnos az eso majdnem egesz uton kitartott, megspekelve egy kis szembeszellel, ami nehezitette a haladast – de a Mercury Cougar 3.8L V8-as motorja allta a sarat! A tempomat-tal (cruise – nem Tom! J- control) az embernek a taj – es idonkent az ut – figyelesen kivul sok dolga nem akad…Rapid Cityt mar szaraz idoben ertuk el, es a GPS segitsegevel a szallasunkat pillanatok alatt megtalaltuk.
 
Masnap reggel hamar kiderult, hogy otthon maradt a videokamera toltojenek csatlakozoja, valamint Tusi mobiltelefonjanak toltoje… Ez elsore nem kis feszultseget okozott! J Felkerestuk az utunkba eso elektronikai boltok egyiket, hogy beszerezzuk, ami szukseges, igy a kedelyek hamar lecsillapodtak. Vegulis ugy dontottunk, hogy a telefontoltore nincs szukseg, hiszen nekem is van itteni, ha barmi miatt kell, azt tudjuk hasznalni. Es igy legalabb Tusit nem zargatjak…
Ezutan a Mount Rushmore fele indultunk. A meg majusban beszerzett beleponkkel most is bemehettunk (a 10 dollaros belepo adott naptari ev egeszere ervenyes). Az eg szikrazoan kek volt, azonban metszo, jeghideg szel suvitett.
Ennek ellenere nagyon elveztuk a kora reggeli latvanyt – majusban felhos idot fogtunk ki. Eszti teljesen el volt ragadtatva J! (a Mount Rushmore tortenetet egy korabbi beszamolomban leirtam, akinek van kedve, elevenitse fel!) Az ajandekboltban beszereztunk egy-ket emlektargyat, majd ismet az autopalya fele tartottunk. A mai napon 570 merfold allt elottunk, terveink szerint aznap estere a Yellowstone Park eszaki bejaratahoz erkeztunk. Ezen a napon Tusi ragadta egesz napra magahoz a kormanyt. South Dakotat elhagyva Wyoming allamba ertunk, itt a taj valtozatosabba valt, egyre tobb hofodte csucs latszott. Ismet szerencsesen ertuk el aznapi szallashelyunket, a Montana allambeli Gardinert, ami gyakorlatilag egy udulofalu szallashelyekkel es ettermekkel tomve. Innen a park bejarata par szaz meterre volt.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaikaland.blog.hu/api/trackback/id/tr641430677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nykm 2009.10.06. 14:12:14

Szerintem nincs olyan amerikai aki egy évben kétszer menne a Mount Rushmore-hoz.
Magyar meg ritkán vetődik oda kétszer egy évben.
süti beállítások módosítása