Az uton haladva parkolo autok kozelebe ertunk. Mi is megalltunk, hogy megnezzuk, mit csodalnak a tobbiek. Kepzeljetek, az egyik fan egy kopasz sas (bald eagle) ult, ami Amerika jelkepe! Tulajdonkeppen nem is kopasz, de a fejen a tollazat feher, mig a teste tobbi reszen fekete. Kepeken mar sokszor lattunk ilyen madarat, de eletben soha. Nagyon jol turte a lelkes fotosok tomeget a hideg szellel dacolva.

 

Hamarosan ismet hoforrasok es gejzirek sokasagahoz erkeztunk. A hoforrasokban thermoacidophil bakteriumok elnek, amik reszben ken-hidrogent, valamint kenessavat termelnek, borzaszto zaptojas-szagot produkalva. A bakteriumoktol es a kulonbozo asvanyi anyagoktol a hoforrasok a szivarvany minden szineben pompaznak.

A gejzirek kozul van olyan, aminek az atmeroje 100 meter! Fantasztikus latvany! Ezek a nagyobb gejzirek egy kitoreskor percenkent tobb mint 4000 gallon vizet is lohetnek a magasba.

A kiepitett jardakon korbesetaltunk a gejzirek kozott. Nagyjabol kiszamoltuk, mikor varhato az Old Faithful ujabb kitorese, hogy addigra odaautozzunk – az elozo esti kitorestol szamoltuk ki kb. minden 90. percre. J Gondoltuk, meg egyszer megcsodaljuk. Kicsit korabban erkeztunk meg a gejzirhez, igy meg bekukkantottunk az ajandekboltba nehany aprosag beszerzese celjabol. Tusi vegre beszerzett egy kalapot – olyat, amilyet Indiana Jones viselt - a Maci Lacibol jol ismert parkor (ranger) kalap helyett. Sajnos azt nem talaltunk, pedig igazabol azt szeretett volna...

A josolt idopontra kisetaltunk a gejzirhez, es ismet elvezhettuk a latvanyt, amit ez a termeszeti csoda az elmult 120 evben szunet nelkul produkal. Aznap magasabbra tort fel, mint elozo este. J

Az ismet megnyugvo gejzirt magunk mogott hagyva beneztunk a latogato kozpontba, ahol egy 15 perces rovidfilmet lathattunk a Yellowstone Parkrol. A nezok kozott hallottunk magyar szot!

 

Kozeledett a bucsu oraja, lassan el kellett indulnunk a parkbol, hogy eljussunk estere a kb. 300 merfoldre levo aznapi szallashelyunkre. Nem volt konnyu elindulnunk…

 

Utunk mind az idojaras, mind a domborzati viszonyok szempontjabol valtozatos volt: neha havazott, neha eso esett, neha a nap sutott. Legfokeppen hatalmas, fenyokkel boritott hegyek kozott haladtunk, de neha ritkas novenyzetu siksagon is vezetett utunk. A GPS kisse atvert minket, mert az autopalya helyett – amin a haladas nyilvanvaloan sokkal gyorsabb – alacsonyabb rendu utakra terelt. Ahogy elkezdett szurkulni, egyre tobb vadat lattunk az ut menten, de szerencsere egy sem ugrott ki az utra. Amikor rank esteledett, a baljosan folenk magasodo Utah allambeli hegyek egyiken kellett felkaptatnunk egy szerpentinen. Csak mentunk es mentunk felfele, ugy tunt, sosem erjuk el a legmagasabb pontot, hogy aztan vegre lefele indulhassunk. Gyanut kelto volt, hogy meg a szerpentin legelejen egy hokotro jott szembe velunk… A kanyargo keskeny ut menten ketoldalt egyre tobb ho latszott, majd egyszer csak suru kod ereszkedett rank. Nehany perc mulva mar nemcsak a domboldalon, hanem az uton is horeteg volt. Egyre nyomasztobb erzes keritett hatalmaba mindharmunkat, csend lett az autoban, mindenki az utat figyelte. Persze forgalom nem volt, azt hiszem, a hegyekben mi jartunk aznap este egyedul…Ugy ereztuk, ennek az utnak sosem lesz vege. Amikor a bennunk levo feszultseg mar a tetofokara hagott, vegre elkezdett lejteni az ut! Lassan araszoltunk lefele, fokozatosan tunt el a ho, majd a kod is felszallt. Nemsokara egy-egy hazat is lattunk az ut menten, nemelyik ablakban meg feny is pislakolt. Ez mar remenykelto volt.

Hamarosan leertunk a hegy aljara es mindharmunk sziverol hatalmas ko esett le.

Innen mar sima utunk volt a Salt Lake City kozeleben levo szallasunkig.

 

Oktober 5-enek reggelen felhos egen idonkent elobukkano napsutes fogadott minket. Gyors reggeli utan Salt Lake City fele vettuk az iranyt. A varos igazabol a 2002-es teli olimpia kapcsan valt ismertte, a kornyezo hobiztos hegyeken kerultek annak idejen megrendezesre a jatekok. A varos egyebkent a hasonlo nevu to partjan fekszik, Utah allam fovarosa, a mormon vallas kozpontja 1847-es alapitasa ota. Erdekesseg, hogy az elso transzkontinentalis vasutvonalnak Salt Lake City volt a vegallomasa. Az egyik domb tetejen allo Capitoliumot 1915-ben fejeztek be, azota magasodik a varos fole.

Leparkoltunk, aztan felsetaltunk a Capitoliumig. Szerencsenkre a felhok kezdtek elvonulni, es elobujt a nap is. Az epuletbe nem mentunk be, hanem ismet a varoskozpont fele vettuk az iranyt. Megneztuk a mormon templomot kivulrol – belulrol nem lehet a turistaknak. Eppen – hetfo del ellenere – ket eskuvoi vendegsereg is fotozkodott a templomnal.

A varosban sok latnivalo egyebkent nincsen, de nem is terveztunk tul sok idot itt tolteni, mert aznap hosszu ut allt meg elottunk. Beugrottunk egy Walmartba ebednek valot beszerezni, aztan tovabb is indultunk. Ugy gondoltuk, majd a toparton elkoltjuk ebedunket.

Hat, eleg nagy meglepetes volt, hogy gyakorlatilag a to partjat nem lehet sehol sem megkozeliteni, az pedig plane lehetetlen, hogy csak ugy leulj a partra piknikezni.

A Salt Lake a nyugati felteke legnagyobb sos tava. Atlagos felulete 4400 km2, de sekelysege miatt az esotol fuggoen merete akar a duplajara is nohet! Legnagyobb melysege csupan 10 meter, Amerika “Holt tengerenek” is nevezik. A partjan jelenleg tobb helyen sokitermeles folyik. 1877-ben az eszaki partjan ket munkas krokodil-testu es lofeju szornyeteget velt latni, ami meg egy embert is megtamadott. Masnap ennek hire ment a kornyeken, mindenki rettegni kezdett a “Szornytol”. Utobb kiderult, hogy egy furdozo bolenyt lattak a lemeno nap fenyeben…Az 1900-as evek elejen nepszeru furdohelyet alakitottak ki a deli parton. Manapsag az epuleteknek, ettermeknek nyoma sincs, elkepzelheto, hogy a nagy vizszint-ingadozas tette lehetetlenne a rendszeres furdozest.

A to a deli oldalan az uttol vasuti sinekkel van elvalasztva, tehat sehol nem tudtunk eljutni a partra. Kisse csalodas volt.

Vegulis egy nagyobb parkoloban megalltunk, ahol elkoltottuk az ebedunket – grill csirke, baguette, jeges tea. Jol belakva autoba ultunk, es nyugatnak vettuk az iranyt.

 

Utunk elobb a utahi, majd a nevadai sivatagon vezetett keresztul. Az ismerosok meg indulas elott figyelmeztettek minket, hogy soha ne induljunk el egy varosbol sem ugy, hogy a tankban egy negyednel kevesebb benzin van… Ezt megfogadtuk, es milyen jol is tettuk! Gyakorlatilag Salt Lake City-t elhagyva kb. 100 merfoldon at eletnek semmi nyoma nem volt! Benzinkutrol nem is beszelve! J

 

Nevadaban megalltunk egy sosivatag mellett – itt szoktak sebesseg-vilagrekordokat felallitani sugarhajtasu motorokkal, autokkal. Ameddig a szem ellatott, vegtelen sik terulet! Megnyaltunk egy darabot a talajbol, valoban so volt kb. 10 cm vastagon!

 

Aznap esti szallasunk ismet kozel 400 merfoldre volt, Winnemucca varoskaban, Nevadaban. A helyseg gyakorlatilag egyetlen utcabol all, melyben hotelek, ettermek es kaszinok sorakoznak. Mivel masnapra suru programot terveztunk, hamar lefekudtunk aludni.