Oktober 15-en delutan Nevada sivatagjait magunk mogott hagyva megerkeztunk Williams, Arizonaba. (Arizona sem sokkal valtozatosabb taj!) A varoska gyakorlatilag egyetlen utcabol all, ahol bekebeli motelok, ettermek es benzinkutak uzemelnek vagy eppen elhagyatottan allnak. Az utca a regi Route 66 vonalan fekszik.

A Route 66 az “autopalyak anyja”, a vilag legismertebb autopalyaja volt. 1926-ban kezdtek epiteni es csupan 11 ev alatt el is keszult a kb. 4000 kilometernyi ut - tanulhatnanak toluk a magyar utepito cegek! J -, ami osszekototte Chicagot es Los Angelest. Az 1930-as evekben, a kaliforniai farmerkedes fellendulesevel nott meg az ut szerepe, rendkivul forgalmas lett, ekkor epultek ki mellette a nagyvarosok az ettermekkel, motelokkal, uzemanyag-tolto allomasokkal. Atmenetileg pl. Los Angelesben a Route 66 volt a varos foutja. Az elso “drive-thru” (autobol valo vasarlas) ettermek is ezen ut mellett epultek, egy uj etkezesi szokast megteremtve.
1956-ban Eisenhower elnok idejen kezdtek meg az allamkozi autopalyak (interstate-ek) epiteset - ezeken az utakon el lehet jutni a keleti partrol a nyugatiig -, es a ’60-as evektol az autosok attertek ezekre a joval gyorsabb utakra. Ekkor kezdodott a Route 66 fenykoranak lealdozasa. Ezutan sok helyen az ut annyira elhanyagoltta valt, hogy sok - akar halalos - baleset tortent rajta, ekkor ragasztottak ra a “veres 66-os” elnevezest, ami nyilvanvaloan nem hozta vissza korabbi dicsoseget.
Az 1990-es evekben az allamok vezetoi raebredtek az ut tortenelmi jelentosegere, es hamarosan megkezdtek a burkolatok felujitasat. Ennek koszonhetoen aztan jelentos forgalom szivargott vissza a korabbi szakaszokra annyira, hogy ismet megnyitottak evtizedek ota nem mukodo letesitmenyeket is mellette. Manapsag az ut menten “historical Route 66” tabla jelzi a regi ut vonalat.
A varoskaban kivalasztottunk egy csaladias ettermet - mar utaljuk a gyorsettermeket! -, es beultunk vacsorazni. Az uzemelteto egy gorog pasas volt, aki boszen, tort angolsaggal ajanlgatta az aznapi menut. Tanacsait megfogadva mindharman jol belakmaroztunk, aztan visszamentunk a hotelba.
 
Masnap reggel a csupan 60 merfoldre levo Grand Canyon fele vettuk az iranyt.
A Grand Canyon National Parkot 1919-ben alapitottak, Theodore Roosevelt elnok egyik kedvelt vadasz- es kirandulohelye volt a terulet. Hossza 277 merfold (446 km), szelessege valtozo, 4-18 merfold (6.4-29 km) es legnagyobb melysege egy merfold (1.6 km); a kepzodmeny a vilagurbol is lathato!
 
Ketmilliard eve a canyon teruleten egy tobb ezer meteres hegy magasodott. A kozetlemezek mozgasanak hatasara a teruletet tobbszor elontotte a tenger, es uledekes kozetek rakodtak le a lepusztult hegyseg granitjara. 300 millio eve az oceani lemez az eszak-amerikai lemez ala bukott, ennek hatasara a terulet megemelkedett. A canyon kialakulasa kb. 5 millio eve kezdodott a nagy esesu, gyors folyasu Colorado-folyo altal. A folyo mind a mai napig boszen munkalkodik a terulet alakitasaban.
A canyonban mar 12000 evvel ezelott is eltek emberek. Az 1492-ben a kontinensre lepo spanyol felfedezoket a Hopi indianok 1540-ben vezettek a canyon deli peremere. 1869-ben John Powell expedicioja terkepezte fel a canyon teruletet.
 
A canyon deli pereme egesz evben latogathato, talan ezert is nepszerubb, mint az eszaki. Az eszaki oldal magasabban fekszik, es a havazasok miatt oktober kozepetol majus kozepeig zarva tart. Itt az atlaghomerseklet kb. 6 C-al alacsonyabb a deli oldalon levo nyari 10-30 C-nal, es a teli minusz 7-10 C-nal. Ugy tudom, a deli perem sokkal jobban ki is van epitve, ettermek, szallodak, tobb latogato kozpont es ajandekbolt van ezen az oldalon.
A park bejaratanal levo latogato kozpontban megneztunk egy 35 perces filmet a canyon torteneterol. A filmet ugy keszitettek el, hogy amikor a canyon aljat mutattak, az ember a vadul hompolygo Colorado-folyon sodrodo csonak egyik utasanak erezhette magat. Az indianok eleten es a 19. szazadi expedicion kivul bemutattak a canyon allatvilagat is, elnek itt pumak, hiuzok, szarvasok, ozek, kondorkeselyuk, sokfele ragcsalo- es hullofaj. Csodalatos felveteleket lathattunk – mind legifelveteleket, mind pedig szarazfoldieket!
A kondorkeselyuk kozul nemregen nehany elpusztult cinkmergezesben. Ennek az volt az oka, hogy az ide latogatok penzermeket dobaltak le a peremrol - talan abban a remenyben, hogy ez meghozza a szerencsejuket vagy hogy ez altal egyszer meg visszaternek ide -, amit a keselyuk megtalaltak es megettek.
 
A deli perem menten vegig jardak vannak, de a kijelolt turautvonalakra barki leterhet. Minden turautvonal kezdeten reszletesen feltuntettek, hogy milyen hosszu az ut, mennyi a szintkulonbseg es kb. mennyi ideig tart a tura, es kb. mennyi inni- es ennivalot javasolnak az utra. Persze ennek ellenere vannak felelotlenul nekiindulo turazok…! Olvashattunk egy tablat egy 2004-ben elhunyt lanyrol, aki akkor 25 evesen maratoni futokent egy tarsaval egy nyari reggel nekiindult a canyonnak. Terkep nem volt naluk, alig vittek magukkal enni- es innivalot is a juliusi 40 C-os homerseklet ellenere. Azt gondoltak, hamar visszaernek. Persze kora delutanra a hoseg miatt teljesen kimerultek, de terkep hianyaban addigra mar el is tevedtek. Kulonvaltak, hogy segitseget talaljanak. A lany tarsa valahogy visszajutott a peremre, de ot ket nap mulva holtan talaltak meg a park rangerek. A hoseg okozta kiszaradas vegzett vele.
 
Utnak indultunk eloszor a perem menten. Minden kilatoterasznal lelegzetelallito latvany fogadott minket, ezt szavakkal nehez leirni. Talan a kepek is elegek hozza…
 
A Grand Canyon Village a nemzeti park kozpontja. Itt vannak a szallodak, kempingek es innen indulnak a turistakat szallito buszok a canyon tavolabbi reszeibe. Itt kerestunk mi is parkolohelyet, majd az egyik turautvonalon a volgy iranyaba indultunk. Rendkivul csalokak a tavolsagok, az ember azt gondolna, hogy milyen kozel van a Colorado-folyo, de amint mar lefele setal, raebred, hogy nagyon messze van a canyon alja. Baktattunk kb. 45 percet, velunk szembe felfele lihegtek a mar visszafele tartok. Hihetetlen, de ennyi ido alatt a kanyargos osvenyen alig haladtunk. Egy ido utan aztan visszafordultunk, hogy meg legyen idonk a canyon tobbi reszet is megcsodalni. Eloszor gyalogoltunk nehany merfoldet a perem menten, aztan raebredtunk, hogy igy csak toredeket fogjuk latni annak, amit a buszjaratok segitsegevel megnezhetnenk. 
 
Felultunk a piros vonalon kozlekedo buszra (harom ingyenes buszvonal van: a zold a keleti oldalon, a kek a Grand Canyon Village teruleten, a piros pedig a nyugati oldalon kozlekedik; az egyes szakaszok kb. 15-20 km-esek). A buszok utvonalan mar autok nem jarhatnak, ami a canyon termeszeti szepgsegenek ovasaban nagy szerepet jatszik. A megallohelyek kozott a sofor a soron kovetkezo kilatopontrol es a canyon torteneterol meselt.
Elbuszoztunk a vegallomas elotti utolso megalloig, ahonnan az egyik legszebb kilatast elvezhettuk. A kovetkezo busszal visszamentunk a kiindulasi allomasig - a buszok kb. 5-8 percenkent jarnak -, korulneztunk az ajandekboltban, majd a naplementet a canyon peremenel elvezhettuk.
Par perc alatt - ahogy a nap eltunt a horizonton - teljesen megvaltozott a canyon kepe, nema szurkuletbe borult a taj.
Aznapi szallasunk meg masfel oranyi utra volt a Grand Canyontol. Bucsut vettunk tole, abban a remenyben - Tusi szilard elhatarozassal -, hogy egyszer meg visszaterunk ide. J

A bejegyzés trackback címe:

https://amerikaikaland.blog.hu/api/trackback/id/tr91462364

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása