Az elkovetkezo nehany bejegyzes a 4.5 napos kirandulasunk reszletes beszamoloja lesz. Tobb reszletben (naponkent) fogom elmenteni, hogy egyszerre ne legyen senkinek sem tul hosszu, OK? :)

A hetvege Memorial Day leven (ezen a napon a haborukban elhunyt amerikai katonakra emlekeznek) harom naposnak indult, azonban Tusi szerencsere meg tudta oldani, hogy az elotte levo penteket is hozzacsapjuk, igy egy egeszen hosszu hetveget hoztunk ossze. Mar korabban elkezdtuk nezegetni a terkepet (amit hetekkel ezelott kituztunk a szoba falara diszletkent), hova is induljunk - ezt meg a Szuleimtol kapta Tusi karacsonyra, amikor kiderult, hogy eljovunk egy evre! Ugy dontottunk - es a tobbiek (Attilaek, Sandorek) velemenyet is meghallhattuk - , hogy Del-Dakotat celozzuk meg. Mivel ezen a hetvegen nagyon sokan utaznak (a TV-ben 32 millio embert becsultek erre a hetvegere, hogy utrakel!), az elore megtervezett utvonalon - az interneten utananeztem a latnivaloknak, a tavolsagoknak - szallashelyeket foglaltunk. Az indulas elotti napokban Sandor felesegevel, Evaval napi kapcsolatban voltam (e-mail, telefon), aztan szerda este elugrottunk hozzajuk. Adtak terkepeket, prospektusokat arrol a kornyekrol, hogy egy kicsit fel tudjunk keszulni, es szamos jo tanaccsal ellattak minket. Erdekes dolog, hogy ugyan mar nagyon sokat utaztunk Europaban autoval, de valahogy megis mas volt elindulni ezen a hatalmas kontinensen... Alaposabb felkeszulest igenyelt. Nem tudtuk eldonteni, mennyire biztonsagos a kornyek, ahol lakunk (korabban mar nehany autot lattunk feltorve reggelre a parkoloban, es egyszer a mienket is kinyitottak...), igy az ertekesebb dolgokat (szamitogep, csekkfuzet, penz, vizumok eredetije, utlevel fenymasolatok) Tusi bevitte a korhazba es elzarta. 

Ugy hataroztunk, hogy meg csutortokon delutan utra kelunk, Tusi kicsit hamarabb elszokott a korhazbol. En az egesz delelottot pakolaszassal, tervezgetessel toltottem, mikozben inycsiklando illatok szalltak a suto felol, ahol az utravalo kenyerek sultek. :)

Delutan fel 4-kor elindultunk. Az utnak ez a szakasza rendkivul unalmasnak igerkezett, erre Evaek elore figyelmeztettek minket. Gyakorlatilag autopalyan haladsz tobb szaz merfoldon at, teljesen egyenes utakon, sik terepen. Meg a taj latvanya sem koti le az embert. En vezettem (amerikai jogositvany nelkul ervenyes jogsival vezethetek, mert Tusinek van itteni jogsija is, es ez igy eleg!). Az automata valtos kocsikkal egyebkent sem nagy kihivas a vezetes, hat meg ilyen egyhangu utakon! Bekapcsoltam a tempomat-ot, aztan csak a kormanyba kellett kapaszkodni. :)

Ezen a napon egy latnivalo esett utba az elso szallashelyunkig. Mitchellben alltunk meg, itt all ugyanis a vilag egyetlen kukoricabol kirakott epitmenye (Corn Palace). A palota ilyenkor meg nincs nyitva (juniustol latogathato), de igazabol kivulrol latvanyos. Este ellenere (kb. 8 ora lehetett) eleg sokan fotozgattak a hatalmas epuletet. A kukoricabol kirakott kepeken egyreszt Del-Dakota latnivaloit orokitettek meg, masreszt Amerika ismertebb nevezetessegeit. Nehany dolgot evente aktualizalnak, de azert a fo attrakcio allando.

Tovabbhaladtunk, es este fel tizre ertunk a Chamberlain-i Days Inn-ben lefoglalt szallasra. Az olcsobb  szallasok itt Amerikaban 50-65 dollar kozott vannak, szoba, furdo-WC, es masnapi reggeli van az arban.  Ezen a delutanon kb. 350 merfoldet, azaz 560 km-t tettunk meg! Es csak a szomszedos allamba mentunk! Durva, mi?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.