A Lauritzen Gardenben egyik pentek este borkostoloval egybekotott kertlatogatas volt. Ez egy botanikus kert az allatkerttol nem messze. Amikor a kozelbe ertunk, mar eleg nagy dugo volt, mivel aznap ingyenesen lehetett bemenni. Az “Omaha mindenkie” program kereteben ezen a hetvegen tobb muzeum, kert, koncert es az allatkert is ingyenesen volt latogathato. Leparkoltunk a menetirannyal szemben a bal oldalon – ezen sokan teljesen megdobbentek, mert valoszinuleg ok ilyet sosem tettek volna, de a jobb oldalon nem lehetett megallni – es elsetaltunk a bejaratig. Megdobbento, hogy a szabad belepes es az ingyen bor ilyen tomegeket kepes megmozgatni! Kigyozo sor vart a bebocsatasra, de minden annyira szervezetten zajlott, hogy miutan megkaptuk a passportunkat – mindenki kapott egy amerikai utlevelelre hajazo konyvecsket – , majd a foepuletben a kezunkbe nyomtak egy-egy borospoharat, kb. 5 percen belul mar a kertben allhattunk sorban az elso satornal. A kert egyebkent “fiatal”, kb. 25 eve mukodik, tobb, mint 40 hektaron terul el. Kulonbozo “kertjei” vannak: japan kert, fuszerkert, rozsakert, modellvasut kert, fesztivalkert stb. A program kereteben a szamos kert kozul kineveztek hatot, ahol standokat allitottak fel, itt osztogattak a bort. A borkostolo “borok a vilag korul” cimmel zajlott. Hat orszagbol izlelhettunk egy kis nedut: Franciaorszag (rose), Ausztralia (shiraz), Japan (sake – ez a boruk neve is), Olaszorszag (chianti), Nemetorszag (riesling) es Amerika (zinfandel). Hat, a nemet es a japan bort elegge ketelkedve fogadtuk… Meltatlankodtunk is, miert nem magyar borra esett a valasztasuk, ha mar Europabol ennyifele bort kostoltatnak?! Minden standnal az adott nemzetre jellemzo zenei produkcio volt lathato, hallhato – a nemeteknel tuba, az amerikaiaknal country-zene, az olaszoknal opera, a japanoknal a citerahoz hasonlo pengetos hangszer (koto), az ausztraloknal jidaki (eukaliptuszfa-cso), a franciaknal lagy francia dallamok (chanson) szoltak. Nagyon hangulatos volt. A japanoknal a kotta a japan irasjelekbol allt (hogyan tudjak ezt kibetuzni?!), nem szamunkra megszokott hangjegyekbol – Kazuto mondta kesobb, hogy ez kizarolag ennek a hangszernek a kottaja, egyebkent ok is a hagyomanyos hangjegyeket hasznaljak. A standoknal varakozo tomegben nem volt turelmunk mindig kivarni a sort, a nemet es az olasz bort kihagytuk (a nemet miatt egyaltalan nem buslakodtunk!). Legjobban az amerikai (kaliforniai) es a francia bor izlett, a japan bor rizsbol volt, a sake-hoz hasonlo, de annal gyengebb. A modellvasut-kertben a vilag tobb ismert epitmenye es Omaha hiresebb epuletei alltak termeszetes anyagokbol keszitve (faagak, levelek) – ennel termeszetesebb anyagbol soha nem lattam meg az Eiffel-tornyot! Az epuletek kozotti sinparokon modellvasut szaguldott, hidakon, alagutakon at haladva.

 

A rozsakertben kb. 50 fajta rozsat szaglaszhattunk vegig, amik kulonbozo szinekben pompaztak. Fantasztikus latvany volt!

Persze az amerikaiak kenyelemigenyet itt sem feledtek el, kisvonatok is kozlekedtek a kertben egyik standtol a masikig, hogy a megfaradt vendegnek nehogy harom lepesnel tobbet kelljen tennie…No comment!

Az este nagyon hangulatos volt, sajnos egy kozelgo zivatar vetett veget kellemes setanknak, de szerencsere borig azas nelkul megusztuk.

 

 

 

A hetvegen Jean – Filipi titkarnoje – javaslatara elautoztunk Sidney-be (ez nem az ausztral, hanem az iowai!) rodeot nezni. A rodeonak Amerikaban nagy hagyomanya van. A sidney-i rodeo tortenete 1923-ra nyulik vissza, akkor a visszavonult katonak szorakoztatasa celjabol kezdtek el a vadlovak megulesenek “tudomanyat”. Az elkovetkezo nehany evben aztan annyi latogatot vonzott a program, hogy azota evente megrendezesre kerul. Allitolag ez a legnagyobb szabadteri rodeo az orszagban, minden evben julius vegen-augusztus elejen 5 napon at tartjak, kozel 40 ezer latogatot idecsabitva. Utunk kb. 70 percen at tartott, Omahataol 60 merfoldre esik ez a varoska, ahol az allando lakosok szama 1150! Gondolhatjatok, mekkora hely, foleg amerikai viszonylatban…! Ahogy kozeledtunk, sehol semmi, cask erdok-mezok mindenfele, kezdtunk is gyanakodni, hatha eltevedtunk….Beertunk a varoskaba, ahol hatalmas tablakon a hetvegi bolhapiacot hirdettek, semmi “rodeo” felirat. Elhaladtunk szamos haz mellett, ami ele kis asztalkakra a hazban fellelheto osszes lim-lomot kipakoltak (szerintem meg capafogat is arultak!). Nem mondom, hogy meg nem lenne szuksegunk nehany haztartasi cikkre, hogy mindenunk meglegyen, de itt orakon at keresgelve sem talaltunk volna semmi hasznalhatot…! Aztan egyszer cask az egyik keresztutcan balra tekintve a dombon nagy tomeg autot lattunk meg! Vegre, talan ott van, amiert jottunk! Megfordultunk a “foutcan”, majd a keresztutca fele vettuk az iranyt. Gyakorlatilag az utcaban levo harom haz utan veget is ert a varos – inkabb falu. Kiertunk a prerire, ahol ameddig a szem ellatott, autok parkoltak es a domboldalban lovasok ugettek mindenfele paripaikon! Mint a filmekben…Mar a parkolast is igen komoly szervezettseg jellemezte – hat szervezni azt nagyon tudnak az amcsik! A sorok betukkel es szamokkal voltak ellatva, hogy a program vegen biztosan megtalald az autodat (mondom, kivalo szervezes!). Amikor kiszalltunk, rogton azzal szembesultunk, hogy szinte mindenki cowboy-kalapban, kockas ingben, farmerban es westerncsizmaban andalog – a 30 fok ellenere. Mi persze ehhez kepest igen “varosiasra” vettuk a figurat...Na, majd legkozelebb! J

Az “arenahoz” kozeledve egyre hangosabb zene, es vasari kavalkad fogadott minket. Amerre a szem ellatott, cowboy kalapok… Azert en is felprobaltam egyet az egyik satornal, csak a “feeling” kedveert…!

 

Megvettuk a belepojegyet, aztan vegigsetaltunk a kirakodovasaron. Az arusok egyik fele cowboy-szerkok, lasszok hatalmas kinalataval csabitotta a latogatokat, a masik reszuknel etvagygerjeszto illatok szalltak. Termeszetesen sort szinte azonnal vettunk – ez hozza tartozik a rodeohoz! (a szuletesi datumunkat szokas szerint megneztek es kaptunk egy karszalagot, ami arra kellett, ha esetleg tobbszor vennenk alkoholtartalmu italt, ne kelljen meg egyszer elkerni az okmanyainkat)

Este nyolckor kezdodott a legnagyobb attrakcio az arenaban, ugyhogy fel nyolc korul besetaltunk, hogy valami jo helyet vadasszunk magunknak. A musorvezeto hamarosan kilovagolt az arena kozepere – terrmeszetesen igazi cowboy-szerelesben - es megkezdte a nep szorakoztatasat. Aztan elkezdodott a show: az este soran versenyben levo osszes lovas kilovagolt kozepre, rendezett sorokba alltak, majd mindenki felallt es kovetkezett az amerikai himnusz. Korulottunk mindenki lelkesen enekelt. Ezutan jottek a versenyszamok. Eloszor olyan lovat kellett megulni, aminek a “veknyajara” egy szijat erositettek, ami miatt a lo egyfolytaban dobalta magat. Igy persze lovasanak igen nehez feladata volt, sokan igen hamar le is estek rola. Ket lovas a szintido elerese utan a meg nyeregben levo, ketsegbeesetten kapaszkodo versenyzot atsegitette egyikuk nyergebe, majd a masik a veszettul ugralo lorol levette a szijat – ez is nagy tudomany volt, mert a lovat a palankhoz kellett szoritani. Ezutan egy csapasra megnyugodott az allat es visszagaloppozott a kiindulasi helyere. A kovetkezo szamban a versenyzoknek borjukat kellett meglasszozniuk, a ket lovas kozul egyiknek eloszor a remult, szalado borju nyakara, majd utana a masiknak a labara kellett lasszot dobni. Pontoztak itt is a gyorsasagot es a technikat. A harmadik versenyszamban a lovasnak a borju nyakat kellett meglasszozni, majd lepattanva a lorol, a borju labat guzsba kotni. Ez sokaknak nem sikerult, mert a borju sokszor olyan gyorsan atugetett a palyan, hogy a lovasnak nem volt ideje a lasszot radobni! A negyedik szamban nok versenyeztek, harom haromszogben elhelyezett bolyat kellett lovukkal megkerulniuk es minel hamarabb visszaugetni a kiindulasi pontra. Itt a gyorsasagot mertek. Az utolso szam a bika-megules volt. Ez szamomra rendkivul felelmetesnek tunt. A bika “veknyajara” itt is szijat kotottek, emiatt az allat egyfolytaban dobalta magat. A bika eseteben azonban meg az is bonyolitja a helyzetet, hogy az nem csak elore-hatra ugral, hanem kozben forog is, megnehezitve a cowboy feladatat. A szintido itt 8 masodperc volt, a legjobb versenyzo is csupan 7 masodpercig tudta megulni. Volt olyan, aki a karam kinyitasa utani masodik masodpercben mar a porban fekudt! Izgalmas vegszo volt.

Az egyes versenyszamok kozott a kozonseg szorakoztatasara kulonbozo musorok voltak. Volt, hogy egy lovas vegigvagtazott egy kort a palyan, kezeben az amerikai lobogoval. Ilyenkor mindenki felallt, es boszen unnepelte a hazat! Volt, hogy a vagtazo kezeben egy Shell emblemas zaszlo volt – gondolom, a ceg volt a rendezveny fo tamogatoja. Voltak fiatal lovasok, akik zenere koreografiat mutattak be. A musorvezeto nagyon jo stilusban kommentalta az esemenyeket. A rodeo utan koncert kezdodott, de mivel eleg hosszu ut allt meg elottunk Omahaig es igen keso volt, a country-zenet mar nem vartuk meg. Ugy erzem, nem is lett volna a mi zenei stilusunk a muzsika…!

 

Tusi sokat dolgozik, de azt hiszem - nehany kisebb hullamvolgyet leszamitva - elvezi nagyon. Kulonosen azt, amikor nem csak a cikkiras a feladata... (ne tevesszen meg senkit, ez az allatmuto!)

A kardiologian tovabbra is szuperul erzem magam! Sikerult teljesen beilleszkednem a tarsasagba es egyre tobb feladatot is kapok. A kollegakkal mar kozos foto is keszult.

 

Egyik szombat este meg egy partyra is meghivtak minket, amit Stephanie, a research reszleg fonoke rendezett. Nagyon kellemes este volt, minden kollegam ott volt. Tusi is jol erezte magat, es vegre talalkozott azokkal az emberekkel, akikrol meselek neki estenkent! Csinaltunk almas es turos retest, azt vittunk kostoloba. Nagy sikere volt! J

Heidi egyelore nem tert jo utra: amikor valamelyik nap beszaladtam hozza az irodajaba, ismet chipset nyammogott es cukros colat szurcsolt hozza…Pedig en annyira remenykedem…!

 

Mindenesetre mi figyelunk az alakunkra es arra is, hogy mit eszunk…!

 

 

Szep napot mindenkinek!