2009.06.11. 03:55
Niagara Falls
Szerda reggel idoben keltunk, majd pakolas utan a Panera Bread nevu kavezo-peksegbe ugrottunk be, hogy indulas elott lefoglaljuk a Niagaranal a szallasunkat – tudtuk, hogy itt ingyen internet van! Miutan egy forro csoki mellett a szallasfoglalas sikeresen megtortent, utra keltunk. Aznap meg 570 merfold allt elottunk! Hosszu orak mulva nehany percre megalltunk egy turista kozpontnal, ahol a Niagara vizeseshez szervezett turat egy kerek amerikai asszonysag “csupan” 300 dollarert probalta rank tukmalni. Tusi eloszor nem jo helyen latta a tizedesvesszot (299.90 dollar helyett 29.90-nek olvasta a szamokat), es boszen bologatni kezdett, hogy persze elmegyunk a turara. Mire en egy hatarozott mozdulattal felrevontam es kerdeztem, hogy miert is akarunk mi 300 dollaert elmenni egy szervezett uttal, amikor onalloan is meg tudjuk nezni? Kiderult, hogy rosszul latta a szamot. Nem kellett tovabb gyozkodnom...
Tovabbindultunk, majd szerencsesen megerkeztunk a Niagara Falls kozeleben levo Buffalo varosaba. A varosra csak ket dolog miatt voltunk kivancsiak: egyreszt innen szarmazik az ismert buffalo wings (azaz csirkeszarny) - ilyet mindenkeppen szerettunk volna enni -, masreszt Barbara baratnom az egyetem alatt itt toltotte egy nyari gyakorlatat es igy sokat hallottunk a varosrol. Hat, Barbara, nem voltunk elragadtatva a helytol! Este 6 ora volt, de egy normalisnak tuno lelek sem jarkalt a belvarosban, csak igen rossz arcu alakok. A setaloutcan mentunk egy kort, de mivel az ettermek is uresen tatongtak, ugy dontottunk, elautozunk Niagara Falls varoskaba es majd ott vacsizunk. Innen mar csak 20 merfoldet kellett megtennunk aznapi uticelunkig.
A motelt konnyen megtalaltuk, majd a recepciostol tanacsot kertunk, hol van a varosban jo csirkeszarnyazos hely, es hogy szerinte erdemes-e atruccanni este a vizeses kanadai oldalara. Egy nagyon kedves, spanyol ajku asszonyt fogtunk ki, aki rogton ellatott minket tanacsokkal: pl. hol lehet ingyen parkolni, mit erdemes megnezni a vizesesen kivul es hol van egy jo kis etterem, amire vagyunk. Persze az ejszakai vizesest mindenkeppen meg kell neznunk, mondta! A javaslatai maximalisan bejottek, masnap meg is koszontuk neki. Elmentunk hat Buzzy ettermebe (nem buzi), ami egy csaladi vallalkozaskent mukodtetett vacsorazohely. Rendeltunk egy pizzat es 20 csirkeszarnyat (otthoni egesz szarnybol tiz a vege nelkul!) barbecue szosszal. Isteni vacsora volt, jo sok meg is maradt belole, de gondoltuk, jo lesz reggelire (ezen a szallason sem volt reggeli).
Miutan belakmaroztunk, elautoztunk a recepciostol kapott terkep alapjan a kaszinohoz, ahol minden napszakban ingyenes a parkolas. A kocsibol kiszallva nem hallatszott es nem latszott semmi, ami a kozeli vizesesre utalna, el is bizonytalanodtunk kisse, aztan a part iranyaba kozeledve meghallottuk az allando tompa morajt. A parkolobol kb. 5 perc seta a hataratkelo (ami a parton van), majd ujabb 10 perces gyalogtura a hid tuloldalan a lelegzetelallito latvany. A gyalogosoknak a hid amerikai oldalan forgoajto van (olyan, mint a strandokon szokott lenni), ha azon atmesz, nincs tobbe visszaut, mar Kanadaban vagy.
Hatalmas szerencse volt, hogy meg indulasunk elott Tusi kollegaja, Tommy Lee – aki egyebkent torontoi-koreai – rakerdezett, hogy megvan-e a szukseges papirunk ahhoz, hogy vissza tudjunk jonni az USA-ba. Persze, Tusi mondta, mindenunk megvan. Tommy erre kozolte, hogy valami kulon papir kell az egyetemtol, hogy Tusi itt dolgozik es hogy csak atruccanunk Kanadaba, kulonben nem fognak visszaengedni a hatar amerikai oldalan! Isteni gondviseles! Tusi meg indulas elotti penteken megszerezte a vizumunkra a kulonalairast, ami a visszajovetelhez szukseges. Kulonben utazhattunk volna haza repulovel Magyarorszagra es onnan johettunk volna vissza az USA-ba! Szep kis tura lett volna! :)
Szoval a forgoajto utan nem volt visszatancolas! Mar a hid feletol Kanadaban jartunk! En aggodtam egy kicsit, hogy biztosan eleg lesz-e az alairas, amit adtak, es tuti visszaengednek-e minket? Ezek az amerikaiak nehany dologban olyan kockafejuek birnak lenni! De aztan a latvany elfeledtette velem a sotet gondolatokat! Ilyenkor turistaszezonban (juniustol augusztus vegeig) este 9 oratol ejfelig a vizesest megvilagitjak. Szines fenyjatek lathato 3 oran at, ami nagyon sejtelmesse teszi ezt a hatalmas viztomeget – szerintunk kicsit giccses is. De mindenkeppen latni kell, ha mar az ember ide eljut! Egy kis csalodas volt, hogy a kanadai oldalon a part villodzo fenyekkel, kaszinokkal, ettermekkel, barokkal van teli. Mi egy kicsit vadregenyesebbnek kepzeltuk el a kornyezetet, talan azert is, mert a fotokon az epuletek sosem latszanak.
A Niagara-vizeses ket vizesesbol all: az Amerikai-vizeses az amerikaiake, a Patko-vizeses (Horseshoe) a kanadaiake (annak idejen ugy huztak meg a folyon a hatart, hogy mindenkinek jusson egy-egy vizeses). A ket vizeses kozott – meg az amerikai oldalon – a Kecske-sziget huzodik, amire egy keskeny setalohidon at lehet jutni. A Niagara-folyot negy nagy to vize taplalja az otbol, kozvetlenul az Erie-tavat koti ossze az Ontario-toval (ez az otodik nagy to). A nagy tavak a Fold edesviz keszletenek 1/5-et teszik ki. A Niagara folyo az egyetlen olyan az USA-ban, ami eszak fele folyik (a tobbi folyo delnek halad). A Niagara szo indian eredetu, jelentese “hasadek a siksagban”. A vizesesekben masodpercenkent (!) 750ezer gallon (1 gallon= 3.78 liter) viz zudul le. A Patko-vizesesnel a viz sebessege 40 km/h. A Patko-vizeses 762 meter szeles es 51 meter magas (alatta ugyanilyen mely a viz!), az Amerikai-vizeses 335 meter szeles es 53 meter magas. A legnagyobb vizmennyiseg a nyari honapokban esik le. Ejjelente es a turistaszezonon kivuli idoszakban a viz egy reszet a folyo egy magasabb szakaszan egy csatornaba terelik, ami az eromuveket mukodteto volgygattal lezart tarozoba folyik, igy termelnek energiat. A viz 90 %-a a Patko-vizesesen, mig 10 %-a az Amerikai-vizesesen omlik ala.
400 millio evvel ezelott kezdodott a "Niagara-sztori", amikor ezt a teruletet meg tenger fedte. A Fold tobbi osi tengerehez hasonloan itt is rengeteg uledek rakodott le es a nagy nyomastol kozetekke alakult. Azonban a retegek nem egyenlo kemenyseguek. A legfelso reteg a legkemenyebb – dolomit – az alatta levok nala sokkal puhabb, meszko es homokko retegek. A tenger eltunt, majd az utolso jegkorszakban gigantikus gleccserek nyomultak a helyere, es hatalmas sulyukkal kialakitottak a mostani nagy tavak medret. A jegkorszak vegen a visszahuzodo gleccserek olvadeka megtoltotte ezeket a medreket. A negy nagy to tulcsordulo vize a Niagara “csatornan” keresztul jut az Ontarioba-toba, onnan pedig az Atlanti-oceanba. Szoval a Niagara szorgalmasan folydogalt, mig 12.300 evvel ezelott egy helyen sikerult megbontania a kemeny dolomit reteget es kimosva alola a puha kozetet, azt beszakitotta, kialakitva ezzel a vizesest. Innentol kezdve aztan nem volt megallas, az egyre magasabbrol lezudulo viz egyre gyorsabb munkat vegzett es a medret mintegy 60 meter melyre vajta. A sziklafal pereme alatt a puha kozet kimosodik, a felette levo resz leszakad, majd alul megint kimosodik, es fent megint leszakad. A vizeses igy haladt nem is olyan lassan felfele a folyon. A leomlasztott sziklakat a magasrol lezudulo, nagy mennyisegu viz konnyeden szetmorzsolta es elhordta. Ez az erozio ma is tart. A szerencsesek manapsag is lathatnak eppen leomlo szikladarabokat.
A vizesesrol az elso irasos emlek 1678-bol szarmazik, akkor egy europai (!) szerzetes irt eloszor rola, magassagat 150 meteresnek becsulve (kisse tulsaccolta!). 1833-ban epitettek az elso kilatot, ahonnan a vizeses jobban megszemlelheto (gondolom az amerikai oldalra, mert ide kell kilato), csupan 10 meter magas volt. A vizesest 1846. ota latogathatjak a turistak hajoval, akkor egy hajoskapitany raebredt, hogy sokkal nagyobb penzt tud ebbol kaszalni, mint aruszallitasbol. A hajo neve “Maid of the Mist” volt (a fatyol szolgalolanya), azota is igy hivjak az itt kozlekedo turistahajokat. A kesobbiekben sokan akartak a vizeses altal ismertte valni: egy 22 eves fiu 1869-ban a vizesesbe ugrott es elve uszott ki a habokbol; voltak, akik kozvetlenul a vizeses alatt a nagy sodrasu folyoban hordon egyensulyoztak at egyik partrol a masikra; egy no hordoba bujva a vizesesen “leusztatta magat”; volt aki a vizeses felett kifeszitett kotelen setalt at.
A vizeses es a folyo a kemeny telek alatt rendszeresen befagyott. Sokaig nagy attrakcionak szamitott, hogy a befagyott folyon az emberek atsetaltak az egyik partrol a masikra. Mignem 1912 telen egy eppen setalo hazaspar alatt beszakadt egy jegtabla. Egy 17 eves fiu utanuk vetette magat a vizbe, de sajnos egyikuk sem elte tul a balesetet. Akkor megtiltottak a befagyott folyon valo gyalogos atkelest.
Az 1950-es evek elejen egy akkor 7 eves kisfiu csodaval hataros modon megmenekult a Patko-vizesesbol. Akkoriban meg a folyo vad felso szakaszan is engedtek a hajozast. A kisfiu csaladjanak hajoja felborult, es egyedul rajta volt mentomelleny. A duborgo viz azonban magaval rantotta a melybe, de a mellenynek koszonhetoen a kozel 60 meteres zuhanas utan fel tudott bukkanni a felszinen.
Sajnos, a vizeses alatti kozetretegeket a mai napig sem kimeli az erozio: 1954-ben az Amerikai-vizesesnel egy 185 ezer tonnas sziklatomb szakadt le egy kilatoresszel egyutt. 1956-ban az akkor meg kozvetlenul a vizeses mellett mukodo eromunel tortent sziklaomlas, ekkor 15 perc alatt 120 ezer tonna tormelek zudult ala – azota ez az eromu nem is mukodik, a folyo egy alsobb szakaszan epitettek egy masikat.
1969-ben az Amerikai-vizesest geologiai vizsgalatok celjabol nehany honapra viztelenitettek – a Kecske-sziget felso vegenel egy gatat epitettek es a viz 100 %-at a Patko-vizesesbe tereltek at. A vizsgalatok celja az erozio megakadalyozasa volt, valamint arra voltak kivancsiak, az addig leszakadt tormeleket el tudjak-e hordani. A parton levo sziklakat megerositettek, hogy biztonsagos legyen a turistak szamara. A tormelek elhordasatol vegul eltekintettek, mert tul koltseges lett volna, es jelentosen nem javitott volna a latvanyon (a sziklak most is latszanak a vizeses toveben). A Patko-vizeses menten is szamos sziklaomlas volt, utoljara nagyobb merteku (25 ezer tonna!) 1983-ban, akkor ezt a reszt is meg kellett erositeni.
A kemeny kozetbol allo sziklaparkanyrol lezubogo viz hosszu evek alatt kipusztitotta a fal tovenel levo, sokkal puhabb kozetet, ezzel egy kb. 30 meter mely vajulatot hozva letre a vizfal mogott. A 20. szazad kozepeig az Amerikai-vizeses jobb oldalanal igy meg be lehetett menni a vizeses moge – ez volt az un. Cave of the Winds (a szelek barlangja), nepszeru turistalatvanyossag volt ez is. A vajulat felett levo sziklaresz azonban meggyengult, es olyan veszelyesnek iteltek, hogy biztonsagosabbnak tartottak, ha lerobbantjak ezt a reteget. Azota “csak” a vizfal elott lehet megallni – ha bir az ember! – moge nem lehet menni.
Az Amerikai-vizeses 1896-ban egyebkent egyszer mar "kiszaradt". Pontosabban ezen a telen egy hatalmas jegtomb elzarta a folyo ezen oldali vizeses fele eso szakaszat es ekkor a Cave of the Winds-et vizmentes allapotban meg tudtak nezni! :)
Miutan megcsodaltuk a szineit valtogato, kivilagitott vizesest, lassacskan visszaindultunk Amerikaba. A kanadai oldalon a kilepeskor nagy megdobbenesunkre csak fel-fel dollar befizetese utan lephettunk ki az orszagbol! A hidon atsetalva az USA-ba belepes elott meg at kellett esnunk a vamvizsgalaton. A szigoru arcu vamtiszt megnezte a papirjainkat, a kanadai pecsetet, amit odauton kaptunk az utlevelunkbe, megkerdezte, vettunk-e valamit Kanadaban (van duty free shop a tuloldalon), es mit csinaltunk Kanadaban (szerinte mit? gyalog? ejjel? a vizesestol 100 meterre?). Miutan mindent “bevallottunk”, jo ejszakat kivant (ejjel fel egy volt eppen), es elengedett minket. Nagy ko esett le a szivemrol, rendben bejutottunk az USA-ba! Ja, es meg valami: megsporoltuk a 300 dollaros tura egyik felet! :) Masnap aztan ujult erovel vagtunk neki a nappali vizeses-turanak. Ismet parkolas a kaszinonal, majd seta az amerikai oldalra. Itt rogton bevetettuk magunkat a latogatoi kozpontba informaciok gyujtese celjabol (ebbol irtuk most ezt a sok erdekesseget!). Ezt kovetoen kisetaltunk a partra, hogy lefotozzuk vegre nappal is a vizesest. Nekunk jobban tetszett, mint ejszaka!
A Maid of the Mist (a setahajo) nagyon vonzott minket, hamarosan megkerestuk, honnan is lehet lejutni a partra. Az amerikaiak kenytelenek voltak egy, a viz fole kinyulo kilatot epiteni, hogy az o oldalukrol is teljessegeben lathatoak legyenek a vizesesek (ez az egyetlen “csunya” resze az amerikai oldalnak, egyebkent ok a partot probaltak termeszetessegeben megorizni). Ahhoz, hogy lejussunk a hajokikotohoz, a kilatotoronyba kellett bemenni. A kilato teraszarol csodas latvany fogadott minket! Leirhatatlan! Ezutan lelifteztunk a folyopart szintjere, majd megkaptuk a kek szinu vizhatlan kabatot, amit a hajozashoz javasoltak. A setahajora felzsufolodva (kifogtunk egy kozepiskolas gyerekhadat) aztan kezdodott az izgalom. Eloszor az Amerikai-vizeseshez kozeledtunk – ehhez tul kozel nem lehet menni a vizben levo sziklak miatt -, kezdett idonkent a vizpara az arcunkba csapni. De ez meg semmi nem volt a Patko-vizesesnel ateltekhez kepest! A Patkonal gyakorlatilag csurom vizesek lettunk! A hajo teljesen a vizeses kozelebe uszott, hanykolodva a hullamokon, kisse felelmetes is volt. A felcsapo vizparatol az orrunkig alig lattunk! Fantasztikus elmeny volt! A siralyok a fejunk felett harcoltak a termeszet erejevel… Aki mar allt viharban, szellel szemben az esoben, az tudhatja, hogy kb. milyen erzes lehetett ez!
Amikor kiertunk a partra, orultunk a kora nyari napfenynek, mert hamar megszaritott minket. A hajokikototol meg fel lehetett kapaszkodni az Amerikai-vizeses bal oldalahoz, ahol igen kozel omlott ala a viz! Itt persze ismet vizesek lettunk, de nem bantuk! :)
A toronyban felliftezve visszajutottunk a parkba. Innen a Kecske-szigetnek vettuk az iranyt es atsetaltunk az Amerikai-vizeses jobb oldalara. Itt lehet lejutni a Cave of the Winds-hez, ahol regen a vizfal moge lehetett bemenni (ez az amerikai oldal masik nagy elmenye). Ismet kaptunk esokabatot – ez sarga volt -, es szandalt. Ebbol mar kezdett bennem feltamadni a gyanu, hogy itt meg vizesebbek leszunk… A sajat labbelinknek adtak szatyrokat, abba kellett becsomagolni. Ismet lifttel vittek le a vizpart szintjere. A liftet 1924-ben epitettek a sziklaba, a helyet annak idejen kezzel vajtak ki, lentrol felfele, hogy az esoviz ne gyuljon meg benne es ne nehezitse a munkat! (arra nem gondoltak, milyen veszelyes munka ez, rajuk is omolhatott volna az egesz!) Amikor a lift leert az also szintre, egy hosszu sotet folyoson at lehetett kijutni a napvilagra.
Nohat, ha eddig csak izgalmas volt, hat most remisztove is valt a latvany es a vizeses kozelsege. Falepcsokon eloszor kisse lefele kellett ereszkedni, majd a lepcsok elkezdtek visszakanyarodni a vizeses fele, es egyre kozeledtunk a hatalmas robajjal lezudulo vizfalhoz! En egy pillanatra megtorpantam, mondtam Tusinek, lehet, hogy teljesen nem megyek fel a legkozelebbi pontig. Tenyleg nagyon felelmetes volt! Addigra mar eleve az ember teljesen vizes volt, sot, voltak olyan lepcsofokok, amiket a fentrol leomlo viz elarasztott es bokaig vagy labszarkozepig kellett eloretorni a vizben. A szel is egyre erosodott a viz kozeleben. Ugy ereztuk, mintha egy eszaki-sarki expedicioban szellel, hoval, arral szemben kellene kuzdenunk! Tusi mondta, hogy elotte menjek, ha esetleg megcsusznek a lepcson, tudjon segiteni. El sem tudjatok kepzelni, nehez igy leirni, milyen is volt! Vegul az elemekkel kuzdve feljutottunk a vizfal ele. Teljesen elotte alltunk – illetve a szel es a viz miatt stabilan megallni nehez volt! Tusi ekkor teljesen a vizfalig bement. Illetve hattal, nagy levegovetellel bekuzdotte magat, a legbelso korlatot megerintve, ahol nyakaba omlott a viz! Ekkorra persze szerintem mar mindenunk vizes volt a kabat ellenere is! J Miutan Tusi visszaert hozzam, mondta, hogy probaljak meg en is teljesen kozel menni, mert csodas elmeny! Hat, persze ebben a helyzetben mar nem kellett sokaig gyozkodni, en is mentem, es bejutottam a legbelso korlatig! Levegot egyszeruen nem lehetett venni a vizfal kozvetlen kozeleben, olyan nagy volt a legnyomas! Teljes kozelsegeben megerezhettuk a termeszet erejet! Magaval ragado es tenyleg tiszteletet ebreszt az emberben!
Csurom vizesen – hiaba turtem fel terdig a nadragomat, fenekig vizes volt a kabat alatt – es elmenyekkel telve fellifteztunk a felso partszakaszra, es miutan kicsit szaritkoztunk a napon, tovabbmentunk a Patko-vizeses amerikai oldalahoz. Itt szinte karnyujtasnyira az ember labai alatt omlott le a viz! Ez is fantasztikus latvany volt!
Miutan bejartuk az egesz park teruletet, lassan visszatertunk az autohoz, es tovabbmentunk a recepcios altal javasolt Whirlpoolhoz (orveny). A Whirlpool a folyo egy lejjebb levo szakaszan alakult ki. Elotte kozvetlenul a legkeskenyebb a vadul hompolygo folyo, itt azonban szinte derekszogben megtorve folyik tovabb, kiszelesedve, egy kavargo orvenyt letrehozva. Az orveny tulelesere szerintem semmi esely nem volna, ha valaki beleesik - egyebkent ezen a reszen a viz 90-100 meter mely!
Meg sotetedes elott ismet atsetaltunk a kanadai oldalra, hogy vilagosban is le tudjuk fotozni a ket vizesest egyben, innen jobban latszanak. A vamvizsgalaton mar “rutinos rokak” voltunk, nem izgultam egy cseppet sem.
Mivel elozo este nagyon meg voltunk elegedve Buzzy ettermevel, ismet ott kotottunk ki. Most szerenyebben ettunk, pizzat nem kertunk, “csak” 30 csirkeszarnyat kettonknek! Persze masnapra ismet jo adag megmaradt. Sikitozott is reggel a gyomrom, hogy megbuggyantam talan mostanaban, hogy reggelire pizzat es csirkeszarnyat eszem muzli es narancsle helyett?! :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://amerikaikaland.blog.hu/api/trackback/id/tr771178007
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
VOVÓ 2009.06.12. 20:12:33
Halihó!!!!
Még nem olvastam el mindent, de nagyon jó stílusban és igen szórakoztatóan írsz!!! Szinte veletek vagyok a helyszínen, ahogy falom a sorokat! /Én már régen tudom persze, hogy te mindenben profi vagy!/
Egy őszinte vallomással azonban tartozom: a legjobban Lee barátotoknak örültem, ugyanis időközben beleszerettem Koreába /Dél-Koreába/és elkezdtem tanulni a nyelvüket.Rengeteg filmet nézek, hallgatom közben őket és olvasom az angol fordítást. /zseniálisak a filmjeik!!!/Szóval csak megdobbant a szívem, hogy hátha nem véletlen ez a véletlen és nyelvtanulásilag segítséget is kérhetek,vagy ha meglátogat itt benneteket, akkor üdvözölhetném a doktor urat koreaiul./Feltéve, ha ő is tud, nem csak a szülei/. Milliószor csókolunk benneteket,olvassuk tovább a blogot, könnyű lesz így a helyzetünk, mert mindent megtudunk rólatok. Vigyázzatok magatokra és egymásra, a szakmából szívjátok magatokba amit csak lehet,folytassátok az élménygyűjtést!!! Nagyon szeretünk benneteket és NAGYON-NAGYON HIÁNYOZTOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Még nem olvastam el mindent, de nagyon jó stílusban és igen szórakoztatóan írsz!!! Szinte veletek vagyok a helyszínen, ahogy falom a sorokat! /Én már régen tudom persze, hogy te mindenben profi vagy!/
Egy őszinte vallomással azonban tartozom: a legjobban Lee barátotoknak örültem, ugyanis időközben beleszerettem Koreába /Dél-Koreába/és elkezdtem tanulni a nyelvüket.Rengeteg filmet nézek, hallgatom közben őket és olvasom az angol fordítást. /zseniálisak a filmjeik!!!/Szóval csak megdobbant a szívem, hogy hátha nem véletlen ez a véletlen és nyelvtanulásilag segítséget is kérhetek,vagy ha meglátogat itt benneteket, akkor üdvözölhetném a doktor urat koreaiul./Feltéve, ha ő is tud, nem csak a szülei/. Milliószor csókolunk benneteket,olvassuk tovább a blogot, könnyű lesz így a helyzetünk, mert mindent megtudunk rólatok. Vigyázzatok magatokra és egymásra, a szakmából szívjátok magatokba amit csak lehet,folytassátok az élménygyűjtést!!! Nagyon szeretünk benneteket és NAGYON-NAGYON HIÁNYOZTOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!