Vasarnap delutanra hivatalosak voltunk Attilaekhoz vendegsegbe (o a magyar radiologus). Beszereztunk egy uveg bort es fagyit a gyerekeknek. Elindultunk kora delutan kis kesessel (Tusi persze az utolso masodpercig a kanada-magyar hokimeccset kovette az interneten), rohanas kozepette. Felkaptuk a penztarcakat, kocsipapirokat, bort, fagyit es kiviharzottunk a lakasbol. Tusi ra szokta forditani mar belulrol az ajtozarat, es akkor nem kell kulon a kulccsal bajlodni. Na, ennek meg is lett az eredmenye. Abban a pillanatban, amikor behuzta az ajtot, mindkettonkben tudatosult, hogy egyikunknel sincs lakaskulcs...! Nahat, franko! Par percre nem csak a fagylalt valt fagyossa... ! Hat, arra emlekeztunk a hazirendbol, hogy van egy telefonszam, ami baj eseten hivhato - egy amolyan ugyelet a berloknek -, es hogy draga, barmi miatt is telefonal az ember hetvegen munkaidon kivul, de a telefonszamot termeszetesen nem mentettuk el (minek is azt, a hutore van kiteve egy hutomagnes formajaban, logikus nem?!?), ugyhogy nem tudtuk felhivni oket. Kint a hangulat fokozasa kedveert eppen ugy szakadt az eso, mintha dezsabol ontottek volna... Elszaladtunk a leasing office-hoz (ez a kozponti irodaja az epuletegyuttesnek), hatha ott kifuggesztettek ezt a telefonszamot, de persze nem jartunk szerencsevel. Vissza a hazunkhoz. Bekopogtunk a szomszedba (van atellenben velunk egy csaj, aki pont ugy nez ki, mint a Pa-Do-Do-s Falusi Mariann, csak neger, azt hiszem mar emlitettem korabban), szerencsere otthon voltak es meg nagyobb szerencse, hogy tudtak ezt a "veszhelyzet" szamot. Felhivtuk oket, mindenfele adatot elkertek (ez egy kozponti szam lehet valahol a varosban, amit lehet, hogy a varosszerte levo apartmanhazak mukodtetnek), es mondtak, hogy 35 dollar a kiszallas (szivtam is a fogam!), de par perc es jon valaki. Leultunk a lepcsohazban, es nem szoltunk egymashoz... Jott egy pasas kb. 2 perc mulva, Tusi rogton megismerte, hogy valami karbantartofele itt az apartmanoknal, mert a kozponti irodaban szokta latni. Az ipse egy sajat kulcscsomot lobogtatott, azon rajta volt az osszes lakas kulcsa, es egy mozdulattal kinyitotta az ajtonkat... Tusi kerdezte, mennyibe kerul a mutatvany, mire mondta az urge, hogy semmi, heti 2-3x ez elofordul, o itt lakik valamelyik lakasban, nem ker el ezert kulon penzt (megkonnyebbules, izzadsagcsepp legordult, homloktorles :)....! Pedig mar gazdag ember lehetne...), ugyhogy nem kellett a zsebunkbe nyulni...

Szoval igy indult a vendegseg... Mire elertunk Attilaekhoz, lecsillapodtunk (en azert elegge duhos voltam, itt allok Amerika kozepen vasarnap delutan, kizarva a lakasunkbol...! Es a fagyi is olvadasnak indult!). Attilaek Omahanak egy kulvarosszeru reszeben laknak, ugy 20 merfoldre tolunk (kb. 30 km). Mint mondtam, szakadt az eso, ugyhogy nem kerti party volt tervben! Hatalmas csaladi hazuk van egy kis to partjan, a kert vege a tohoz er. A toban nem lehet furdeni, mert egy teknosfajta el benne, ami 40-50 cm-esre no meg (ilyen edesvizi fajtarol meg nem is hallottam, amelyik ekkora lesz), megeszi a kacsakat, es akar a gyerekeket is megtamadhatja...Szoval csak elmeny a to. A hazuk mint mondtam hatalmas, 3 szint, az also a kerti szint, a masik ketto a valodi lakter. Ket eve elnek itt a varosban, nemreg vettek a hazat. Nagyon kedvesek voltak, a feleseget, Johannat most ismertuk meg (o is doki), es a ket kisfiu is aranyos (Beni 8, Bulcsu 1.5 eves). Ott volt naluk a masik magyar hazaspar, akit mar Attila emlegetett nekunk, Sandor es Eva, akik 19 eve elnek itt. Ok is az egyetemen dolgoznak, Sandor vegyesz professzor, Eva fizika-kemia szakos tanar, jo volt hallani, hogy ennyi ev utan sem torik a magyart... Ket kislanyuk van, ok is ott voltak. Megfigyeltem, hogy a gyerekek, amikor egymas kozott beszelgettek jatek kozben, angolul kommunikaltak. Hiaba, barmennyire is szeretnek megorizni nekik a szuleik a magyar nyelvet, lehet, hogy nem fog sikerulni... Bulcsu meg csak most tanul beszelni, o eddig magyar bebiszitterrel volt otthon, most a nagymamaja van itt vendegsegben, o vigyaz ra, amig bolcsis nem lesz. Most meg mindent magyarul gugyog, de azt hiszem, amint kozossegbe kerul, nala is eloterbe fog kerulni az angol. Attilaekkal, Sandorekkal jot beszelgettunk, rengeteg tanacsot kaptunk az itteni elettel kapcsolatban. Sok kirandulasi lehetoseget javasoltak, olyanokat is, amik csak egy hetveges programok, es a hosszabb utazasokkal kapcsolatosan is adtak otleteket. Azt hiszem, sok mindent erdemes megfogadni... Attilaek sokat meseltek a New Yorkban toltott eveikrol (o ott kezdte a PhD-t, majd ott ment klinikumba), arrol, hogy hiaba nagyvaros, a munka mellett keveset lattak a kornyekbol, keveset tudtak szorakozni. Ott igen draga az elet az ittenihez kepest (itt egy joghurt pl. 50 cent - es ez sem olcso -, ott 1.5 dollar volt a legolcsobb!), sokkal tobbet dolgoztattak oket, persze azert magasabb berert is. Ok ott eltek mar akkor is, amikor az ikertornyok elleni tamadas tortent. Szerencsere oket nem erte baj... Egeszen estig ott voltunk, meg vacsorara is ott marasztaltak. Chicagoban el egy magyar hentes, akitol lehet utanvettel rendelni kolbaszfeleket, szalamikat, ugyhogy magyar izeket elvezhettunk...! :) A lakasban ezer magyaros dolog van (magyar zaszlo a falon, karikas ostor, "Igyal betyar" feliratu boros agyagkancso stb.), ok buszkek ra, hogy magyarok, meg ha itt is elnek...

Tusi hetfon megszerezte vegre az amerikai jogositvanyat! Kisse nehezkes volt a procedura, amin at kellett esnie. Korabban egyszer mar elment, hogy megcsinalja, de elkuldtek a papirjait lefenymasolva Lincolnba (ez Nebraska "fovarosa"), atfutott egy ellenorzesen, es postan ertesitettek, hogy "igen, mehet vizsgazni". Igy el is ment. Szemvizsgalattal kezdodott a dolog, majd szamitogepen 25 tesztkerdesre kellett valaszolni, abbol 4-5-ot lehetett passzolni, a vegen azonnal kiirta, hogy "congratulation!". (vagy eppen nem?!?) A szamitogep mellett telefonkagylo csung, amelyen a bargyu amerikai, ha nem erti a kerdest (ami angolul van termeszetesen) vagy valami nem vilagos, segitseget kerhet! Durva, nem? Emlekeztek, korabban irtam, hogy a tesztkonyv max. 50 oldal, olyan gyorsan at lehet bongeszni, mintha egy jo kis krimit olvasna az ember, nem bonyolitjak tul... Itt 15 eves (!) kortol lehet jogositvanyt kapni, azonban akkor meg csak ugy vezethetsz, ha valaki melletted ul. 16 eves kortol az iskolaba mehetsz kocsival, de csak egy utvonalon oda es ugyanazon vissza. Kesobb mar enyhulnek a szabalyok. Szoval a tesztsor utan egy pasas megjelent, hogy akkor jon a gyakorlati vizsga. Itt a SAJAT autoval kell vizsgazni! A pasi bepreselte (inkabb hajtogatta, mert eleg magas is volt) magat a nem tul kicsi autonkba, majd mondta Tusinek, hogy menni fognak egy kort a kornyeken, lesz egy parkolas (nem parhuzamos padkas, csak olyan egyszeru!), lesz egy lehuzodas az ut menten, veszvillogo kitesz stb. Rutinpalyas vizsga itt nincs (ipszilon, merlegallas - automata kocsinal ennek nincs is ertelme!, balra hatra... emlekeztek?). Elindultak, megtettek a kort, majd vissza. Kozben a "macko" boszen jegyzetelt. A vegen szinten gratulacio, majd kinyomtattak a plasztik kartyat fotoval. Furcsa, hogy itt ha masik allamba mesz elni, ott ismet jogsit kell szerezned. Persze a 25 dollaros vizsgadij meg a fillereskedo amerikaiaknak sem jelent megterhelest...!

Egyebkent tapasztalataink szerint annak ellenere, hogy nagyon udvariasak es turelmesek az amerikai soforok, NAGYON benak. Nem egyszer lattuk 3-4 kocsi koccanasat a lampaknal... Ez azert lehet, mert csak a padlogaz - padlofek modszert ismerik... Es ennek persze az is az eredmenye, hogy benzintemetok az autok! Pl. amikor en a jobb savbol be szeretnek a kovetkezo keresztezodesnel fordulni jobbra, mogottem halad egy auto, es a mellette levo sav total szabad, amikor elkezdek indexelni, siman kikerulhetne... NEM, o inkabb satu fekezes, es marad abban a savban. Nem valami dinamikus... Vegulis, nem draga a benzin...:)

Hetfore megbeszeltem egy idopontot a kardiologiara. Gondoltam, ha mar itt vagyok, en is probalom hasznosan eltolteni az idot. Tusi fonoke, Prof. Filipi beszelt a kardiologus prof-fal elozo heten, felvazolta neki a helyzetunket. Nekem mar "csak" idopontot kellett hozza kernem telefonon penteken! Sikerrel is jartam, bar a titkarno nagyon gyorsan beszelt, es eleg nagy volt a hatterzaj is, de meg tudtunk allapodni hetfo delelottben. Be is mentem csinosra feloltozve. Elozo este - miutan Attialektol jo keson ertunk haza! - Tusivel atbeszeltuk, mirol is kellene beszelnem, vagy mit kellene szoba hoznom. A megbeszelt idopont elott 20 perccel mar ott voltam a klinikan. 3 szintes uvegpalota, belul minden szinten recepcios pult, mint a hotelokban. Amikor beleptem, a fekete recepcios fiatalember kedvesen tudakolta, kihez jottem. Mondtam, idopontom van a prof-nal, mire keszsegesen leiranyitott a lifttel ket szintet (a foldszint valojaban a harmadik emelet, es a szinteltolodas lefele van, az utca felol azonban nem igy latszik...). Ott megint recepcios pult fogadott, egy fekete es egy feher holgy. A fekete holgyhoz leptem oda (jart utat a jaratlanra ne csereld!), mondtam, mi jaratban vagyok. A nevemet betuznom kellett (eddig mindenhol persze!), majd kutatott a papirjai kozott. Kb. fel perc utan raebredtem, hogy a bejelentett betegek kozott keresnek... Mondtam, en nem beteg vagyok, hanem orvos. Ja, igy mar mindjart mas! :) Telefon a prof. titkarnojehez, majd mosolyogva visszakuldtek a harmadikra a lifttel, hogy a pulthoz majd kijon elem a titkarno. Amig varakoztam, nezelodtem. Volt egy terheleses EKG helyiseg (nalunk Fehervaron 2 futoszalag es egy kerekpar van ket igen kicsi levegotlen szobaban egymas mellett, legalabbis marcius vegen meg igy volt...). Ez a helyiseg tagas es galerias. A teremben alul-felul osszesen kb. 15 futoszalag, ugyanennyi kerekpar, evezopadok vannak. A szemelyzet pultjanal 4 kozponti monitor, mindegyiken egyszerre 8-10 EKG gorbe latszik, a betegek dolgoznak a gepeken, es a noverek, valamint egy fiatal orvos jarkalnak kozottuk (mar csak torulkozo a nyakban, Jane Fonda fejpant, "good job, good job, you can do it!" biztatas hianyzik! :)). A titkarno megjelent par perc mulva, kedvesen mosolygott, bemutatkozas, kezfogas, majd mentunk be az igazgatosagra chipkartyas belepteton at. Bent labirintus, rengeteg szoba, mindenhol szorgalmas dolgozok, tagas terek. A prof. rogton fogadott. Leultunk, atbeszeltuk a lehetosegeket (valami kutatomunka ugy nez ki, lesz nekem is), mindent jegyzetelt, amit mondtam. Megbeszeltuk, hogy elkuldom az oneletrajzomat neki (CV). A jovo hetre megbeszelnek egy talalkat a kutatast koordinalo doktornovel, es utana valamikor el tudok kezdeni en is dolgozgatni. Jo lenne, mert azert egy even at nem szeretnek itthon ulni...:)

Az angollal haladunk, estenkent nyelvtant beszelunk at Tusivel, egyebkent pedig elkezdtem olvasni angolul a Marley es En cimu konyvet, amit a szulinapomra kaptam Tusitol... :) Csak ajanlani tudom!

Szep napot Nektek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.