Mar juniusban elhataroztuk, hogy valamikor az osz folyaman elutazunk New York Citybe. Az idopont leginkabb attol fuggott, hogy Filipi milyen munkakat mikorra utemez be. Aztan amikor meglett a pontos terve - augusztus kozepe tajan -, le is foglaltuk interneten a repulojegyunket. Omahabol a Newark repterre lehet kozvetlen jarattal eljutni, a tobbi gep vagy a LaGuardia repterre vagy a John F. Kennedy Airportra erkezik, azonban ezek minimum egy atszallast is jelentenek.

Szoval megerkeztunk... Amikor Filipi meglatott es megtudta, hogy az “aru” is epsegben odaert, majdnem megolelt, annyira orult. Plane, amikor elmeseltem neki az utazas “kis” viszontagsagait. Egyebkent biztosak voltunk abban, hogy a Joisten is mellettunk allt egesz ut alatt… J Sorra bemutatott a tobbieknek, akik mind nagyon kedvesek voltak. Felig-meddig csaladi vallalkozas volt ez a 4 nap a Filipiek reszerol, ugyanis a felesegen kivul a dietetikus unokatestvere is ott volt Kaliforniabol.

Az ugy kezdodott, hogy Filipi megkert, hogy kedd este menjek at hozza segiteni, nehany dobozt az autojabol a hazuk alagsoraba levinni. Tudtam, hogy keszulnek a Dominikai Koztarsasagba ( a tovabbiakban DK) egy onkentes orvosi missziora, de a dobozok es a misszio kozott eloszor nem talaltam semmilyen kapcsolatot. Amikor meglattam a mintegy 20 nagymeretu, es meglehetosen nehez dobozt, nyilvanvalova valt, mi is van bennuk. A Prof szinte suttogva kozolte, hogy gyogyszerek, amelyeket egy gyogyszercegtol adomanykent szerzett, s amiket a DK-ba tervez eljuttatni.

A kardiologian a mult heten aukciot rendeztek. Az aukcio celja, hogy penzt gyujtsenek olyan betegek szamara, akik a szukseges gyogyszereiket nem tudjak megvenni, sot sokszor meg etelre sem telik nekik – sajnos itt is sok ilyen ember van, azert itt sem kolbaszbol van az a bizonyos kerites....! Az aukciot minden evben megtartjak, ilyenkor a kardiologiarol ajanlanak fel a dolgozok targyakat, ajandekcsomagokat.

Mult penteken igazi bogracsozos kerti mulatsagon vettunk reszt Attilaeknal. A buli apropoja a fiuk, Beni es Bulcsu szulinapja volt, de mondtak, semmi esetre se csinaljunk nagy ugyet a dologbol, a lenyeg az, hogy egyutt toltsunk egy estet.

Azert en kikertem Johanna velemenyet, minek is orulnenek igazan a sracok. Beni – aki 8 eves lett – szereti a “cool” dolgokrol szolo konyveket, pl. “hogyan mukodik”. Bulcsu – aki 2 eves ferfiva erett – az olyan konyvekert van oda, amiben vannak kis kinyithatos ablakok.

Elmentem en is jogositvanyt szerezni. Ugy ertem, nebraskait… Mondtam Tusinek, nyugodtabb lennek, ha barmi tortenne, legyen nekem is amerikai jogsim. A szabalyok szerint abban az esetben, ha valaki (a mi esetunkben Tusi J), aki mellettem ul, rendelkezik nebraskai jogositvannyal, akkor nekem nem kotelessegem azt kivaltani, az o jelenleteben vezethetek.

Vegre en is elkezdtem dolgozni! J A tortenet elso fele meg aprilisra nyulik vissza, amikor mar egyszer jartam bent a kardiologian Prof. Esterbrooksnal (errol akkor reszletesen be is szamoltam). Nohat, azota csak ult a tema, hiaba vartam barmi visszajelzesre es kuldtem tobbszor is e-mailt, Cynthia, a Prof. titkarnoje turelemre intett. Oke, oke, en alapvetoen egy turelmes ember vagyok… egy bizonyos hatarig. De ez mar azon a bizonyos hataron is tul volt!

Amiota utoljara irtam, tortent nehany emlitesre melto esemeny. Csak sajnos nyar, napsutes leven, kisse ellustultam az irassal... J 

Pentek reggel tovabbindultunk Niagara Fallsbol vegso uticelunk, Toronto fele. Niagara Falls - mint irtam - az amerikai-kanadai hataron fekszik, ugyhogy a varosbol par perc alatt Kanadaba lehet atjutni. A reggeli bevasarlas utan (gyumolcs, peksuti az utra) el is indultunk. Szerencsere nem allt hosszu ut elottunk: Toronto csupan 120 km-re van Niagara Fallstol. Azert km-t irok, mert amint atertunk a hataron, mar km/h, Celsius es egyeb, szamunkra kedves mertekegysegek voltak kiirva!

Szerda reggel idoben keltunk, majd pakolas utan a Panera Bread nevu kavezo-peksegbe ugrottunk be, hogy indulas elott lefoglaljuk a Niagaranal a szallasunkat – tudtuk, hogy itt ingyen internet van! Miutan egy forro csoki mellett a szallasfoglalas sikeresen megtortent, utra keltunk. Aznap meg 570 merfold allt elottunk!

Mult szombaton delelott 10.30-kor utnak indultunk Chicago fele... eloszor. Meg beszaladtunk a korhazba, ahova ismet biztonsagba helyeztuk nehany holminkat, majd kiertunk a varosbol. Ekkor megkerdeztem Tusitol, hogy eltette-e a laptop toltojet? A valaszt azt hiszem mindenki szamara egyertelmu ... :) Tehat visszafordultunk kb. 20 merfoldre otthontol, hazaszaguldottunk a toltoert, aztan VALOBAN sikerult elindulnunk, kozel masfel oraval kesobb az elso indulashoz kepest...

A hotelt, ahol az ejjel aludtunk, indiaiak uzemeltettek. Sajnos ez jelen esetben meglatszott a minosegen is. Nem-dohanyzo szobat foglaltunk, es a szoba buzlott a cigitol... Ez meg hagyjan. Masnap a reggeli egy hagyomanyos szoba meretu helyisegben volt, ahol kb. tizen tolongtuk, persze folyamatosan egymasnak utkozve es senki nem fert normalisan hozza a kajahoz sem, es asztal sem jutott, ahova kenyelmesen le tudtal volna ulni. Ez nem nyerte meg nagyon a tetszesunket.

A masodik szallasunkon eszleltuk, hogy egy oranyi idoeltolodas van Omahahoz kepest. Ami azt jelenti, hogy otthonhoz kepest mar 8 ora volt a kulonbseg! Nagyon megorultunk ennek, mert masnap reggel a mi 7 orai kelesunk ott 6 oranak szamitott, tehat ennyivel korabban kezdhettuk a napot. Ismetelten a szokasos reggelit ettuk (edesseg minden mennyisegben). Indulas elott a szomszedos szupermarketben (ABC) vettunk napkozbenre nehany peksutit.

A masodik nap reggelen 7 orakor keltunk, hogy jol ki tudjuk hasznalni a napot. Az amerikai reggeli elegge tipikus volt, gyakorlatilag 90 %-ban edesseg. Valaszthattal kulonbozo izesitesu muffinok, sajat magad altal sutott gofri (ez tetszett! volt egy gofrisuto, poharakba kiadagoltak a gofritesztat, csak bele kelllett onteni a sutobe az egy poharnyit, majd 2.5 perc mulva csipogni kezdett a masina, hogy keszen van), fank, muzli vagy szeletelt kenyer kozul, mindezek melle vajat, lekvart, kremsajtot adtak.

Az elkovetkezo nehany bejegyzes a 4.5 napos kirandulasunk reszletes beszamoloja lesz. Tobb reszletben (naponkent) fogom elmenteni, hogy egyszerre ne legyen senkinek sem tul hosszu, OK? :)

A hetvege Memorial Day leven (ezen a napon a haborukban elhunyt amerikai katonakra emlekeznek) harom naposnak indult, azonban Tusi szerencsere meg tudta oldani, hogy az elotte levo penteket is hozzacsapjuk, igy egy egeszen hosszu hetveget hoztunk ossze.

Tegnap volt a hazassagi evfordulonk (a masodik!), es ezen alkalombol Tusi meghivott egy japan etterembe. Otthon meg soha nem voltunk ilyen helyen, egyszer kostoltunk nyers halat es wasabit (ez tulajdonkeppen a japan torma) Tusi occseeknel, Tamaseknal, akik Budapesten egy japan etterembol rendeltek (ok nagy rajongoi a japan konyhanak). Mar akkor is izlett!

Megint elszaladt egy het... :)

Biztosan sokan emlekeztek, hogy 2007. decembereben a magyar TV-ben is hirt adtak arrol, hogy egy amerikai bevasarlokozpontban egy amokfuto 7 embert megolt, majd magaval is vegzett (Anya emlekezett a sztorira). Nos, a tortenet itt Omahaban zajlott, a Von Maur bevasarlokozpontban.

Az omahai Henry Doorly Zoo Amerika 3. legnagyobb allatkertje. Az alapjan, amit lattunk belole, el is hisszuk! Tobben meseltek mar nekunk az allatkertrol, mint a varos egyik hires latvanyossagarol. Azt ajanlottak, hogy vegyunk eves belepot, mert legalabb 3 alkalom kell, hogy az ember vegigjarja az allatkertet, es a 3. belepojegy vasarlasakor mar meg is terul az eves berlet ara. Megfogadtuk a jo tanacsot es belevagtunk!

Mult heten Tusi legnagyobb boldogsagara vettunk egy minigrillt. Sajnos a lakasunknak nincsen sajat erkelye, ahol tudnank sutogetni (masok igy csinaljak...). Tusi mar majdnem elepedt, amikor a jo ido bealltaval egyre tobben kezdtek grillezni, es a fantasztikus illatok szalltak be estenkent hozzank is... Szoval, vasaroltunk egy kis grillsutot. A grillezesnek itt igen nagy hagyomanya van, fokent gazgrilleket lehet kapni, altalaban 10-12 szemelyre lehet egyszerre sutni rajtuk (szoval nagyon nagyok).

Vasarnap delutanra hivatalosak voltunk Attilaekhoz vendegsegbe (o a magyar radiologus). Beszereztunk egy uveg bort es fagyit a gyerekeknek. Elindultunk kora delutan kis kesessel (Tusi persze az utolso masodpercig a kanada-magyar hokimeccset kovette az interneten), rohanas kozepette. Felkaptuk a penztarcakat, kocsipapirokat, bort, fagyit es kiviharzottunk a lakasbol. Tusi ra szokta forditani mar belulrol az ajtozarat, es akkor nem kell kulon a kulccsal bajlodni. Na, ennek meg is lett az eredmenye.

Tommy Lee-vel src="http://amerikaikaland.blog.hu/media/image/Tommyval.JPG" />

Filipi-ekkal

Mittaleknal (Sumeet a piros polos)

Megint eltelt egy jo kis ido, van mirol beszamolnom...:)

Elolvastam a Kis Herceget angolul - Katitol (anyosomtol) kaptam szulinapomra, mielott eljottem otthonrol -, es nagyon tetszett. Utoljara altalanos iskolaban olvashattam, azt hiszem, annyi idosen nem biztos, hogy ugyanaz, mint felnottkent elolvasni ezt a konyvet... Zaporoztak a konnyeim az utolso oldalaknal (es nem azert, mert veget ert a konyv...). Szoval mindenkinek ajanlom, aki regen olvasta!

Sok jo es biztosan legalabb annyi nem jo dolog van itt a jenkik foldjen...

Ami rogton a kezdetektol feltunt nekunk, hogy az emberek a kozlekedesben rendkivul udvariasak. Emlekszem meg a pecsi evekre, amikor a 2-es busz vonalan nagy kihivas volt a zebran (!) atkelni az ut egyik oldalarol a masikra... Nem volt eletbiztositas, nem egyszer dudaszo kiserte szabalyosnak velt utunkat.